Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

akarja, hogy az emigráns szülő miatt kizavarják. Nem akar a „paélákhoz” hasonlítani. Bennszülött akar lenni!

Mi ezt tulajdonképpen már ismerjük régebbről, Magyarországról. Az idegen származású magyarok sokszor túllicitálják a „tősgyökeres” magyar társaikat. Ez a sznobság eredete is. A sine nobilitate (s. nob.) diák túltett az előkelő intézet nemes tanítványain, Angliában. De sorolhatnánk nagyszámú példát a magyar történelemből, irodalomból, politikából. Nyilvánvaló ugyanez a lelki hajtóerő löki a vegyesházasság fiait idekint is. Immár abban a hazában, ahol az ABC-t tanulták, s az első történelmi leckével azonosultak, — oda akarnak tartozni. Oda ahol nagyszülők is, tanték és cousin-ok 100%-os bennlakók. Nem igya második csoport gyerekei. A magyar-nem-magyar kettős-emigráns szigethelyzet gyerekei kétoldalról idegenek a választott hazában. És nem nyomják a magyar szülőt a margóra, miközben a bennszülött szülővel identifikálódnak, mert nincs bennszülött szülő. Mindenki egyformán bevándorolt, egyformán marginális, ha tetszik. Hasonlóan, mint két magyar szülő esetében, de mégis másként. Mert nem beszélhetnek otthon magyarul, vagy legalábbis kevésbé könnyen, mint két magyar szülő esetében. Ez a helyzet kevésbé húz. köréjük egy exotikus falat az iskolatársakkal szemben. Ez a család kevésbé diaszpórikus, kevésbé „nemzeti”. A kettős emigráns eredetű gyerek a magyar eredetű részét, - a magyar szülőét - nem tekinti kevésbé fontosnak, vagy kevésbé nívósnak, mint a nem magyar eredetűét. S miután nem megy olyan könynyedén a beilleszkedése, mint a fél-bennszülött esetében, a magyar öntudata is fejlődésnek indulhat, fontossá válhat, mert szüksége van rá. Miután magának helyben gyökerei nincsenek, szívesen utánanéz a szülei messzi gyökereinek. A magyar szülő gyökerei után is kíváncsi. Nem kell szégyenlenie a magyart, mint ahogy szégyenlené talán a kontraszt miatt egy belföldi családrész esetében.

Azt hiszem, hogy a gyermek hovatartozandósága, nemzeti mivoltját illetően a magyar-nem-magyar összetételű családban kevésbé ellentmondásos, mint a külföldi két magyar szülő esetében. Ugyanis a két beilleszkedett magyar szülő gyereke mégis elvitathatatlanul tiszta magyar eredetű, akkor is ha külföldön született. Persze magyar környezet, magyar szokások, magyar történelemtudat nélkül. Ezt lehet valamelyest orvosolni magyar cserkészettel, tánccsoporttal — ahol ilyen található — de ez nagyon messze van attól a mindennapi magyar élettől, amit egy hazai magyar gyerek a környezetében magába szívhat. A külföldön született magyar szülők gyermekének tehát meg van szabva az azonossága. Akkor is magyar, ha a magyar nyelvet nem beszéli. Félő, hogy ez a visszás helyzet sok esetben ahelyett, hogy ösztönözné, inkább lelohasztja az utód magyarság igényét. Mert anélkül, hogy a magyarsághoz való tartozást, nemzeti gondolatok sokaságát, költők lelkesedését- 120 -