Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
CSÁSZÁR LÁSZLÓ Haralambus a nyájász Megyen, megyen a nyáj, kongatja kolompjait. Porból szőtt porköpenyük a porba lóg. Vígan vannak. Új világ! Elől mene Benjamin, a főkolomp. Igen tekintélyes racka. Arcát nem ráncolja mosoly, bezzeg homlokát a gond! Nagy a felelősség! A tízszer csavart szarv kötelez. ,,Én vagyok a nyáj atyja!” Fejét lomhán forgatja, az eget kémleli, jó szelünk van fiúk, levegőbe szaglász, menekülnek a farkasok, fiúk! Jóságosán tekint az útközben ábrándosán ibolyát legelgető szűzjuhokra, hja az ifjúság romantikája! „Siessünk gyerekek, nincs idő!” „Hiába kísért, s csalogat e délibáb, népemet az Egyetlen Igazselymű Legelőre vezetem!” Szeme haragosan villan; ki elém áll, letaposom! Elmosolyodik; hisz szeretett népemért teszem! Válogatott testőr-szárnysegédei alázatosan figyelik szavát. Tapsolnak, bólogatnak. (Egyszer felfordul ez is — gondolják — és akkor Én leszek a főkolomp, s szeretett népemet az. Én Igaz Legelőmre vezetem!) Benjamin megveregeti vállukat, siessünk jó szárnysegédek, vezessük népünket, nem fáradhatunk! Alázatosan bólogatnak, tapsolnak. Mögöttük a szürke kisszarvúak is tapsra fakadnak. Megtorpan a nyáj, hosszan tartó taps. Benjamin mosolyogva felemeli a kezét, csendesedj népem, ti vagytok az úr, én csak a szolgátok, ki néktek szolgálok! Megindul a nyáj, erőltetett menet. A szürke kisszarvúak alázatosan dörgölőznek a testőr-szárnysegédekhez, lesik szavukat, mosolyogva bólogatnak. (Egyszer felfordulsz te is — gondolják — és akkor Én leszeka testőrszárnysegéd, s szeretett vezéremet testemmel óvhatom!) A testőr-szárnysegédek megveregetik vállukat, megcsipkedik aszszonyaikat, na, gyorsan, gyorsan!-25 -
