Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Alázatosan mosolyognak.

Nagy kolompolással megyen, megyen a nyáj, az Igaz Legelőre.

A kisszarvú szürkék után a nőstények baktatnak. Kacéran bégetnek, kacsintgatnak a testőr-szárnysegédekre. Finoman cizellált kolompocska, dupla fűadag! Óh,óh!

Hátul lihegnek a barikák. Csupa-csupa húsvéti. Rajongva lesik a kisszarvú szürkék minden mozdulatát. Esztendőre vagy kettőre ilyen óriás leszek én is!

így megyen a nyáj.

Porfelhő közelít.

Megérkezik Durbintssógor és Kocsisirma disznóháton lovagolva.

Haralambus, a nagybajuszú nyájász, kiveszi szájából a szivarcsutkát, megpattintja ostorát. Bodri kutya hegyezi fülét, körbeugatjaa nyájat. Állj!

Haralambus megböki kalpagját, s szóla:

— Hunnan, hunnan sógor?

- Gyüvünk a vásárbul, disznót vettünk sógor! Hát kend huva, huva?

— Ezöket viszöm-e a vágóhídra! No, aggyisten!

— Aggyonisten!

Haralambus, a nagybajuszú nyájász szájába teszi a szivarcsutkát, kalapjáhos nyúl, megpattintja ustorát. Bodri kutya hegyezi fülét, a nyájra ugat.

Indulj!

Benjamin felemeli mellső lábát. Mehetünk!-26-