Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

munkásszálló felöli katonákat átviszem a munkásszálló helyiségeiben berendezett óvóhelyre, a másik részen levők akik nem tudtak átjönni erre az oldalra, a körúti munkásszállóba és hátul a Tűzoltó utcai házakba mennek. Én is a Liliom-utcai munkásszállóba mentem át, ahonnan időnként átmentem a laktanyába, hogy lássam hogyan alakul ott a helyzet. A laktanya lényegében így üres volt. A szovjet katonák azonban sem ezen a napon sem másnap, nov. 5.-én nem jöttek beljebb a főbejárati kapualjból, és az Üllői úti földszinti részről. Egy vagy két, valószínűleg géppuska azonban időnként tüzelt befelé az udvarba és az emeletekre. hogy minden mozgást megakadályozzon. Ezek még délután is ott voltak. Hogy nem jöttek akkor még beljebb, annak két oka lehetett véleményem szerint. Egyrészt valószínűleg nem hitték el, hogy mi beszüntetjük tényleg a tüzelést és csapdától tartottak. Másrészt a Corvin-közi felkelők, miután rendbe szedelőzködtek, erősen szorongatták őket a Corvinköz felől. (Egyébként ilyen három tűz közötti helyzetben voltunk mi a felkelés idején, két héttel ezelőtt ott a laktanyában, amely most a másik laktanyai tömb három részének a középső részét foglalta csak el. Mondhatom nem valami jó érzés az. ilyesmi, különösen ha fegyverek hiányában még védekezni is alig lehetett.) Nos, az oroszok most nem akartak ilyen helyzetbe kerülni, és ez érzékelhető volt. mert ők nem tudtak, nem hitték el, hogy nekünk a munkásszálló felől nincsenek támadó szándékaink, mi még most is el akartuk kerülni a velük való harcot mindenképpen. A laktanyai fogdában egyedül levő, az előzőekben említett, Mátrai-Mátét az őrség már korábban kiengedte és amint a tüzelés egy kissé alább hagyott elment a laktanyából, többet nem hallottam róla.

Délután megpróbáltam kapcsolatot keresni Maléterrel, hogy megtudjam mi történt tulajdonképpen és hogy mit tegyek vagy tehetek a továbbiakban. Felhívtam telefonon a H.M. Főügyeletes tisztet, hogy próbáljon távbeszélő kapcsolatot teremteni a Tököli szovjet katonai parancsnoksággal, neki erre biztosan lehetősége van a H.M.-bői. Azt válaszolta, hogy ő is megpróbálta már, de ott nem jelentkezik senki azokon a számokon ami neki rendelkezésére áll. Megpróbálta most is. de ismét nem jelentkezett senki. Megkíséreljük többször is egész estig, de mindig eredménytelenül. Fogalmam sem volt, mi történhetett Maléterrel, aki ha tehette volna, ezideig már biztosan felhívott volna telefonon, vagy visszajött volna már a laktanyába. Ekkor már csaknem bizonyossá vált előttem, hogy Maiétert tőrbe csalták és letartóztatták Tökölön, vagy másutt. A helyzet nagyon kilátástalannak látszott. Senki sehol nem tudott semmit, még a legmagasabb helyekről sem tudtam semmiféle felvilágosítást, útmutatást kapni. így egy ideig várakozó álláspontra kellett helyezkednem.- 88 -