Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

kém a kinevezési okmányát és azeddigi tárgyalások jegyzőkönyvét, melyet a magasrangú szovjet parancsnokok is aláírtak, akik a tárgyaláson részt vettek.

Közben dél óta, különböző vidéki küldöttségek, a Mátyásföldi repülő felderítés és egyéb hírforrások, jelentéseket tesznek nagy arányú szovjet csapat mozgásról kelet-nyugat irányban. Müller honv..aki Maiéter megbízásából a nyugati határra ment, az ott beözönlő egészségügyi anyag átvételére és elszállításának megszervezésére, telefonált nekem a határról, hogy ott is nagyarányú szovjet csapat mozgás érzékelhető és hogy a szovjet csapatok lezárják a határt. Mindezekből meglehetősen egységes kép alakul ki. Maiéter és Kovács vőrgy. a VK. Főnöke, akik délelőtt a szovjet katonai parancsnokokkal tárgyaltak, nem tudják elhinni, hogy ez a csapat mozgás ellenünk irányulna. A következtetésük a következő: ,,Az a hatalmas erő amiről a jelentések beszámolnak, már nem szólhatnak nekünk, erre ennek a töredéke is elég lenne. Felderíthették esetleg nyugati csapat összevonásokat és ezek esetleges támadásának megakadályozására készülnek fel. így ez a nagyarányú mozgás csak nyugatnak szólhat már. De ha hamarosan a tárgyalások értelmében nem távoznak, nyilvánosságra hozzák a kérdést.” Maiéter mindenesetre jelentést tesz. Nagy Imrének az eseményekről, aki hajói tudom, aztán a szovjet követségen tiltakozott ill. felvilágosítást kért a szovjet csapatok ilyen irányú Magyarország területén végrehajtott mozgásáról ill. az. újabb szovjet csapatok Magyarországra való beözönléséről, melyet a szovjet határállomásról, Záhonyról jövő jelentések is megerősítettek.

Ezután megvacsorázunk. Erre a vacsorára meghívta MaléteraCorvin-közi felkelők parancsnokát, aki ekkor Pongrátz. Gergely volt és a Tompa-utcai felkelők parancsnokát, akinek a nevére már nem emlékszem. Vacsora után beszélgetés alakul ki. főleg két téma körül, éspedig a felkelők további sorsáról és Maiéter szovjet kitüntetéséről melyet Pongrátz. említ ismét fel, ő még mindig nincs ezzel teljesen kibékülve. A felkelők további sorsát illetőleg Maiéternek kb. az az. elképzelése, hogy a legnagyobb része természetesen visszamegy előző munkahelyére, állásba. Egy része érdemei és képességei alapján esetleg, magasabb beosztásba. munkakörbe fog kerülni. Az a része pedig amely kedvet és hajlamot érez katonai pályára, altiszti vagy tiszti beosztásban, erkölcsileg szocialista gondolkodásban és minden egyébben megfelelő, katonai iskolára, akadémiára kell küldeni, ahol megfelelő kiképzés után altisztek ill. tisztek lesznek. Részletekről természetesen mégnem lehet beszélni, azt még senki sem tudja, azt majd a jövő dönti el, ehhez a témához még sokan hozzá fognak szólni. Pongrátz kijelenti, hogy őneki nincs szándéka katonatiszt lenni.- 83 -