Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

akarja látogatni Maiétert mint Honvédelmi Miniszter helyettest és beszélgetni szeretne vele. A látogatás teljesen hivatalos jellegű. Én abban nem találtam semmi kivetni valót ha egy külföldi diplomata, a nálunk székelő követségről látogatást akar tenni hivatalosan a mi Honvédelmi Miniszter helyettesünknél, és én magam vezettem az attasét Maiéterhez. Én azután a dolgom után láttam, a beszélgetésnél nem voltam jelen, így nem is tudom miről volt szó, de nem hiszem, hogy Maiéterekkor árulta volna az országot az angoloknak, ezt Maiéterről nem lehetett és nem lehet feltételezni, ebben biztos lehet mindenki. Nem volt áruló típus, meggyőződése ellenére soha nem tett semmit, nyíltságára és becsületességére bizonyíték az egész múltja, a partizán múltjával egyetemben, amikor felismeri a második világháború igazságtalan voltát és harcolt az ország és a nép felszabadításáért az elnyomók ellen. Este elhangzik a rádióban Maiéter felhívása, melyben a rend helyreállítására és a sztrájk beszüntetésére hívja fel a dolgozókat. Ez a felhívás véleményem szerint igen megnyugtatólag és pozitív irányban hatott a lakosság valamennyi rétegében.

Jelentkezik a laktanyában egy fiatalember aki ÁVH-s tolmácsnak mondja magát, és igazolványt kér tőlünk. Én megmondtam neki, hogy erre mi nem vagyunk illetékesek, hajói tudom az ÁVH volt tagjainak a rendőrkapitányságon kellett jelentkezniök igazolásért. Ha fél, hogy az utcán valami bántódása esnék, maradjon ott éjjelre a laktanyában és másnap a többiekkel együtt, akiket szintén szándékom volt a kapitányságra szállítani, ő is elmehet oda igazolásért.

Később, úgy este 10 óra felé átjött egy felkelő a Corvin-közből akit Pongrátz küldött, hogy a nálunk levő foglyaikat, akiket ők 29-én és azóta átadtak nekünk, vigye át a Corvin-közbe kihallgatni a Köztársaság tér felől, ahol állítólag valamiféle pince börtön van, ahol az ÁVH embereket tart fogva. Én nem engedtem át őket, azt üzentem, hogy jöjjenek ők át ide és itt hallgassák ki őket. Úgy gondoltam, hogy jobb ha itt előttem hallgatják ki őket, így nem lehet bántódásuk ha esetleg elragadtatnák magukat. így is történt, Pongrátz. és még néhányan átjöttek, lementünk a fogdába, mindenkit megkérdeztek, mit tud esetleg a dologról vagya bejáratról. Erről a börtönről és főleg a bejáratáról, amit a Corvinosok firtattak, senki nem tudott semmit, még csak nem is hallottak róla. Ez a börtön ügy ill. annak a létezése nekem is és másoknak is, különben is nagyon valósz.ínütlenül hangzott. A felkelők azonban utánna akartak járni, a tér egy részét gépekkel fel is ásták, de nem találtak semmit. E kihallgatás után Pongrátzék eltávoztak a laktanyából. Én még leellenőriztem az őrségeket és utána úgy éjfél körül lefeküdtem én is aludni. Maiéter is már a hálóhelyiségben volt és aludt.-80-