Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

No, én pár év után feladtam ezt a reménytelen próbálkozást, és lemondtam az állásomról.

És átmentem business-vonalra, kereskedő lettem. Azóta is ezt csinálom: iskolai felszereléseket, oktatási programokat árulok.

Magánember vagyok, politikával nem foglalkozom. Kivéve egyetlen dolgot: azóta is minden erőmmel azon vagyok, hogy ne felejtsük el 56 emlékét. Azt hiszem, hogy nekünk, akik végignéztük és végigéltük, halálunkig kötelességünk, hogy mindig és mindig újra felrázzuk a Világot, emlékezetébe idézzük, ami akkor Magyarországon történt.

Nemrég a kezembe akadt egy új angol könyv: a forradalomról szólt, általában a forradalmakról — érdekelt, elolvastam végig. Persze a magyar forradalmat kerestem ott is. Szó volt benne a világtörténelem minden valamire való forradalmáról, az angol forradalomról, a francia forradalomról, az oroszról is, Mexikóról, Bolíviáról, a 68-as csehszlovákiai mozgalmakról, mindenről, röviden említette az 1848-as magyar forradalmat is — de 56-ról egy szó sem sehol, egy SZÓ sem! Igen. hát ez a helyzet. De nagyon dühös lettem — fogtam magam, és írtam egy goromba levelet Angliába a kiadónak. Megírtam nekik, hogy ez a könyv így egy vicc. Hogy ezt a képtelen „felejtést” csak történelemhamisításnak lehet nevezni!

Pár évvel ezelőtt megkeresett David Irving író. Arra kért, hogy írjam le neki a magyar forradalommal kapcsolatos emlékeimet, naplószerűen, időrendi sorrendben — leírtam akkor neki is nagyjából ugyanezt, amit most elmondtam. Később aztán elolvastam a könyvét, és láttam, hogy fel is használta az adataimat.

De nekem néhány helyen nem nagyon tetszett Irving könyve. Elég sok kifogásom volt, egyes állításaival nem értek egyet. Például azt írja. hogy a magyar forradalomban antiszemita hangok is szerepet kaptak - hát ilyesmit én egyáltalán nem tapasztaltam. Pedig nagyon jól emlékszem, hogy erre a kérdésre külön is odafigyeltem — mert még az események idején sokszor elgondolkoztam azon, hogy vajon jelentkeznek-e majd negatív mellékzöngék is a forradalom nyomán, hogy például, mivel előzőleg a kommunista vezetők egy része zsidó volt, de még az. Ávó kulcs-embereinek nagy része is, ennek hatására nemalakule ki majd egy antiszemita hullám. De aztán megnyugvással láttam, hogy ennek semmi jele nem mutatkozik. Ellenkezőleg: a forradalom hangadói között is szép számmal voltak zsidók. És amikor a forradalom napjaiban a magyarok az. Ávót támadták és megbélyegezték, mindig MINT ÁVÓT emlegették, és soha nem mint „zsidókat”.

Ezt a kérdést én akkor Budapesten is többekkel megbeszéltem, többek között zsidókkal is. A követség külső alkalmazottai között is voltak zsidók, kiváncsi voltam a véleményükre, megkérdeztem őket. És emlékszem egy apró epizódra október végéről vagy november elejéről:- 60 -