Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

szög, aztán messze felülről hallatszottak tétova léptei, mintha félne, hogy leszakad. Utánamentünk.

Furfangos kis csigalépcsőhöz vezetett az alagút, amit Valter fúrt. Néhány foka hiányzott, tartottam, hogy patkányok fogják védelmezni, de tökéletesen elhagyatott helyen jártunk. Valter egy lakószobában álldogált, melynek falát tablók borították. Bohó, lenyalt hajú kölykök bámultak a nagy jövőbe, és minden tabló közepén ott trónolt egy töltöttgalamb nő, Török Zsuzsika. Óriási mosolygó szemekkel őrizte a kis nyájakat, száját rúzsos és rémült fényképészmosolyra csücsörítve. Legalább tíz tabló lógott ferdén, de mindegyiken ugyanaz a Zsuzsika nénikép díszelgett, csak a nebulók változtak. Talán ez lehet az örökkévalóság. Valter a neveket böngészte és egyre idegesebb lett.

— Idejártam iskolába — közölte, mintha ezzel ugyanolyan újdonságot hozna tudomásunkra, mintha néhány órával ezelőtt mondta volna. — És a nővérem is idejárt.

— A nővéred? Nincs is nővéred.

— Persze, hogy nincs, mert még előttem meghalt — tüsszögött, miközben egy háromlábú gondosan megvetett rézágy alatt kotorászott. Jól sejtette, további foszladozó tablók kerültek elő, és az egyiken megtalálta a nővérét. Mitagadás, ugyanaz volt a vezetékneve annak az álomszép, loknis kislánynak; és két dolog tűnt fel, Annára emlékeztetett a szeme, és Annának hívták. Anna húgom elhűlve nézte, Valter tovább keresett és megtalálta magamagát. Sörtefejü pimasz kisfiú, csak a szája emlékeztetett a mostanira. Valter a szekrényhez lépett, melynek tetején diónyira aszalódon almák sorakoztak. A szekrényből szinte mindent elloptak, néhány terjedelmes bundabugyi kivételével. Valter hirtelen elfáradt és végigfeküdt a koszban, mi meg folytattuk a kutatást. Számológépeket rázogattunk, vagyis azokat a tíz drótra fűzött fagyöngyöket, és találgattuk, hogy is működik. Mikor rájöttünk, primitívnek tűnt. Az osztályban a falnál apró acélszekrények sorakoztak törött zárral, bennük elrohadt fekete klottgatyák. Óriási betűkkel: Polompos Erika I.B. Átmentem a kicsik termébe és vedlett hajasbabákat fogdostam, mígnem különös hangokat hallva visszaléptem az ajtóhoz.

Anna Valterral dulakodott. Barátom magához akarta rántani a földre, de Anna még nem felejtette el, hogy haragban voltak egy szőke nő miatt. Szóval most dühösen fújt, és az orrára volt írva, hogy neki nem kell egy darab Valterból, neki az egész Valter kell, bár csakis arra, hogy megkínozza és eldobja. Visszaléptem, valahogy mindig zavarbajövök ha magánéletek tanújává válók. Valter beszélni kezdett, úgyhogy mégiscsak csatlakoztam hozzájuk. Anna úgy döntött, hogy ő inkább otthagy minket és máshol reszket a felindultságtól. Valter egy pillanatig hallgatott, aztán nekem folytatta a mesét.-21 -