Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

— Imádtuk Zsuzsika nénit. Reggelenként menekültünk az iskolába. Szüléink komorak voltak, a téesznek nem volt gépésze, minden traktor lerohadt, de teljesíteni kellett, és ember is alig volt, elmentek a városba. Zsuzsika néni viszont mindig nevetett, megtalpalta a cipőnket feleltetés közben, a fülünket pucolta, kiment a konyhába ellenőrizni a Bolondjulit, mit főz nekünk... Ő volt az iskola egy személyben, megvédett minket a november hetedikétől, csinált ugyan sok transzparenst, mert azt ellenőrizték, de a transzparens osztály felé eső felén Hófehérke és a hét törpe táncolt kéz a kézben. Míg a papírbetűk készültek, a buta hangyákról mesélt és egy szót se szólt arról, mi a vöröscsillag, amit ügyetlen kézzel vagdostunk... Sőt, azokat a csillagokat rakta fel, amik a legkevésbé sikerültek. Szedte belőlünk a kullancsot, ha koszos volt a ruhánk, kimosta, délutánra megszáradt. A ház mögött zsenge zöldborsót szedtünk az első szünetben a leveshez. Megtanított minket takarítani, játékosan kergetni a szemetet.

Erre fergeteges röhögésben törtem ki, Valter sértődötten elhallgatott, aztán ő is nevetett.

— Nehogy már a Hátvéd utcát ehhez az iskolához hasonlítsd! Azt nem érdemes takarítani. Tudod, ez valami Mű-vadászlak volt, a gróflányok jártak ide nyaralni, Izabella és Karolina, mind a kettő szertelen és komisz. Az öregek tudnának mesélni. Óriási pincéje van. Ott tartottam a titkaimat.

Megint beásta magát egy érintetlen kupac szénába, rézkilincses csapóajtó bukkant elő. De nem volt mivel világítani. Valter gyufája Anna táskájában volt, a táska Annánál, úgyhogy levadásztuk húgomat, a pajtában ült törökülésben. Valter kitépte a táskát a kezéből, ez volt a bosszú az előző elutasításért, gondolom.

Zsuzsika néni szobájában volt néhány szalagos gyertya, azokkal botorkáltunk le a pincébe. Mindenfelé romok, beütött falú hordók, néhány lopótök, barokk bútor roncsok. Jól élhettek azok a gróflányok. De mi történhetett az iskolával? Valter az egyik sarokban kutatott és talált egy gusztustalan, nedves ladikot. Ahogy letette a napon, szétesett. Valami elszáradt virágkoszorú gurult ki, kaszáspók menekült a romokon keresztül. Valter megfogta a szivacsos, barna virágfonatot.

A nővérem ezt viselte, amikor elsőáldozó volt.

Begönyölte valami talált rongyba és Anna táskájába tette. A Iádikában volt egy hosszúfülű, foltos kutyát ábrázoló kép, amiről kiderült, hogy Piritóst ábrázolja, az agyondédelgetett közkedvencet. Még a gróféké volt az anyja. Ha valaki szomorú volt, mindig odament és nyalogatni kezdte, és elég büdös volt a szája.

— Miért zárták be az iskolát?- 22 -