Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

kénytelen felvenni a harcot velük, tehát leengedi Petőfit a kengyelből, aki e pontról 3 irányba mehet: vagya Lunka közeli, az országút mellett húzódó kukoricásába, vagy az úton tovább Héjjasfalva felé, vagy az útról letérve egy mezőúton a Bukur patak mentén déli irányba.

Ismerve és mérlegelve Petőfi jellemét, a Lunka kukoricásába történő elbújása szinte teljesen kizártnak tűnik; a buni úton már az országút környékén látni all. bekerítő ulánusokat, tehát a menekülés Bem után el van vágva: déli irányból ellenség nem közelít, jobbról a Bukur patak vize és a Korcsomba szakadéka nyújt jó darabon védelmet, ha sikerül ezt elérnie. Zeyk a támadókkal felveszi a harcot és ezzel Petőfinek időt ad a déli irányba való menekülésre. Egyébként a kukoricásba valóelbújást valamennyi tiszttársa és kortársa valószínűtlennek tartotta.

Ha viszont Petőfi a falun úgy futott végig, hogy fáradtsága és a vihar ellenére sem állt meg a kötözőhelynél— és ez a valószínűbb eset — akkor kb. Jó. 22 p.-re érhetett a faluvégre. Itt feltétlenül meg kellett állnia, mert a lefutott kb. 1800 m össztávolság és kondieionális állapota, pszichológiai terhelése miatt szüksége volt pihenésre. Egyúttal felmérhette a helyzetet is. Ez a pihenő csak becsléssel állapítható meg, de a gyorsan alakuló katonai események siettető hatása miatt alig lehetett több 10 percnél. Az időpont, amikor valamerre indulnia kell 3ó. 32 p. Evárakozás során, a már részben indulóban lévő szekerek egyike mellett láthatta meg őt Sipos Sándor, aki ezzel egyidejűleg a sötét égboltot is említi. Amint láttuk már, a kukoricásba való elbújást valószínűleg nem választotta, de Héjjasfalva irányába az országút szabadnak látszott, mert all. bekerítés ulánusai az országutat még nem érték el ekkor. Petőfi tehát elindul az országúton Héjjasfalva céliránnyal.

Futása közben megtesz kb. 200 m-t, miközben láthatja, hogy a buni úton már sebesen jönnek az ulánusok az országút felé, hátamögött a faluban már közelharc folyik (Kozma Dénes csapata a kocsmánál) és a falun kívül az áttörés vesztesei, az I. bekerítés ulánusai lesik a faluvéget: ki jön ki onnan és merre tart? A falun kívül pedig már közelednek a Sárpatak felől az ulánus csapatok. Az óra 3 ó. 35 p.-t mutat kb. Számára a legnagyobb dilemma a követendő útirány; az egyetlen út, amelyet ismer, az országút, ahol odajött reggel s amelyen Bem után mehet, ámde ez már veszélyt mutat; az országúttól jobbra a Bukur-Korcsomba összefolyásánál egy mezei út vezet déli irányba. Ez az út teljesen szabad. Merre hát?

Az utolsó futás

Petőfi Sándor tehát eljutott menekülése során Fehéregyháza keleti végéhez és az országúton fut már, elhagyva mintegy 200 m-re a szélső házakat; éppen a Bukur patak mellett húzódó, jobbkéz felé eső mezei úthoz közelít.-39-