Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

egyén astheniás jellegű; ez veleszületett gyengeség, melynek anatómiai és lélektani jelei a költőnél egyértelműen felismerhetők. Az ilyen embertípusra jellemző a keskeny, hosszú arc és mellkas, a fáradékonyság. Lelkiekben gyengeakaratú (fátum-rögeszme!), bár Petőfi esetében a konokságig fokozott céltudatosságot is fel kell sorolnunk, mely életében pozitív és negatív eredményeket egyaránt produkált. Tépelődő („Szeptember végén”), a valóságtól elvonuló, érzékeny kedélyállapotú, felfogása idealista, értelmiségi szintje túlteng, de szertelenségre hajlamos (nyakkendő-vita). Röviden és tömören szólva ilyen volt tehát alapegyénisége.

Egészségi előélete a következőkben foglalható össze: születésekor is már egy kicsit gyengécske volt. Túl fiatalon, 16 éves fejjel, hamis adatok közlése által önként jelentkezik katonának. Itt megbetegszik, 1840 május és június hónapokban a grazi kórházban ápolják. Októbertől decemberig ismét kórházban van Zágrábban. Első alkalommal tífuszban volt, utóbb vért köpött. Egészségileg alkalmatlanként leszerelik. 1841 márciusában Pozsonyban 10 napig ismét beteg. 1842 és 1843 években vándorszínészkedik, sokat és nagyon nélkülöz. 1844 áprilisában Dunavecsén juhsavót iszik, mert mell- és szívfájást érezve retteg a tüdővésztől. 1847 májusában Pesten, a daguerrotip fénykép elkészültekor is beteges. 1848 tavaszán is erősen leromlott állapotban van Pesten. 1849 febr. 25-től márc. közepéig 3 esetben is váltólázgyötri, betegszabadságra küldi Bem. Ugyanez év májusában betegszabadságot kér Görgeytől, mert szolgálatképtelennek tartja magát. 1849. júl. 22.-től júl. 29-igTordáról Kézdivásárhelyig és vissza Marosvásárhelyig egyetlen kocsirohanással mintegy 600 km utat tesz meg 8 nap alatt. Ez napi átlag 76 km zötyögős kocsizás, ami oly fárasztó volt számára, hogy a feleségéhez írt júl. 29.-i levelében is nyomatékkai említi ezt. Rövid, egynapos pihenő után júl. 30.-án egésznapos kocsikázással megy Székelykeresztúrra a sereggel, de ott sem pihen az éjszaka folyamán. Másnap kocsin utazik a csatatérre, ott szemtanúk visszaemlékezései szerint az akkori fülledt melegben mintegy 4-5 km-nyi távolságot kószál be a csapatok között, az aznapi szerény reggeli után. Napközbeni étkezéséről nincs adatunk, de feltételezhető, hogy nem kellett éheznie.

Mindezek alapján testi-lelki kondíciója az életmentő igényű, menekülő futása tekintetében a lehető legrosszabb állóképességet engedi csak feltételezni számára. E véleményt tükrözi az OTS1 igazgatójának, Dr. Lichtnecker Istvánnak 1956. júl. 31. kelt szakvéleménye és ugyanezt mutatja statisztikai mérések kiértékelése alapján a Testnevelési Főiskola kutató laboratóriumától kapott táblázati adat is. Ez utóbbi szerint a nagyon gyenge fitségi kategóriába tartozó, 30 éven aluli férfiak futóteljesítménye: 1610 m, 12 perc alatt. Ez. megfelel 134 m/perc sebességnek, azaz egy kocogó sebességű futásnak. Ezzel szemben a teljes sebességgel rohanó ember kb. 240 m/perc iramban halad. Ez a- 36 -