Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

sebesség a táblázatban a nagyon jó (a legjobb) fitségű kategóriának felel meg, 2820 m távolsággal, ugyancsak 12 perc alatt. Hangsúlyozni kell, hogy a költő jó gyaloglóképessége gyakorlatilag semmi előnyt nem jelentett számára a futás közben, mert a futás — a fizika s igya biofizika törvényei szerint is —jóval nagyobb teljesítményt igényel. Az emberi test pedig e tekintetben erősen korlátozott, főként olyan előzmények nyomán, melyek Petőfi Sándor életében az 1849. júl. 31-én d.u. 3 ó. előtti időkből az előzőkben felsoroltak szerint származnak.

Összefoglalva az előzőkben elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a költő életmentő futóképessége a lehető legrosszabb volt e kritikus nap délutánján. Különös tekintettel kell lenni arra a tényre, hogy a menekülőket mindenütt lovas csapatok üldözték; még egy igen jól futó számára is csupán idő kérdése volt, mikor érik be az üldözők, hogy megöljék. Mert sokak által szemtanúi bizonyítottság, hogy az utóiért menekülőket levágták vagy ledöfték. Az ütközet veszteség-mérlege is ezt bizonyítja: mintegy 500 fő fogoly és 1500 fő halott, harmadrészben szétszórtan a mintegy 12-15 km2-es Küküllő völgyben, a Sárpataktól Héjjasfalváig.

A 4. föltétel megbízható pontosságú ismerete egyrészt a katonai események hivatalos leírásai alapján, de főként két szemtanú egybehangzó visszaemlékezése alapján áll rendelkezésünkre. Az. adatok egymáshoz igazítása és időbeni rekonstrukciója által a következő eseményképben áll előttünk a költő tartózkodási helye és cselekedete a d.u. 3 órakor bekövetkezett orosz általános rohamkor:

A költő elmerülten és fáradtan, bágyadtan ül a falu nyugati végénél levő romos sütőkemencén. Alig negyedórája, hogy valamivel beljebb, a serfőző udvarán kért és kapott Bem egyik nyargoncától (parancsvívő) egy kulacs bort, mert a melegben megszomjazott. Ez az úai és a fülledt meleg elbágyasztotta, talán olyannyira, hogy el is bóbiskolt ültében. Ugyanis ekkor, kb. 3 órakor felhangzik a jobbszárnyon az. orosz roham zaja, de ő erre nem figyel föl. Néhány perc múlva Lengyel, aki a falu végén, egy másik romos házban éppen egy ellőtt karú fuvarosember sebét kezelte, a zajra felfigyelt, a sebesült ellátását követően kifut a hídig, hogy megnézze, mi az? Meglátja Petőfit a közelben és rákérdez: ,,Mi baj, őrnagy?” A költő a kérdésre és a zajra föleszmél és Lengyel után fut ki a mezőre, a ritkásabb kukorica felé, hogy láthassanak. Becslés szerint kb. 100 m-nyit futhattak és a helyszínre érnek 3ó. 8 p. körül. Itt mindketten látják a magyar jobbszárny katonai összeomlását, mire Petőfi csak ennyit szól: „Potomság!” Átnézve a balszárnyra éppen látják az erdőből kifutó, megfutó magyar katonák csapatait és a patak felé tekintve Bem vezérkarának vágtató menekülését, mára Sárpatakon is túl kb. 100 m-re. Ez utóbbi látvány hatására a költő szó nélkül elkezd viszszafelé futni a falu irányába, az országút felé. Ekkor 3 ó. 9 p. az időpont.- 37 -