Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

hanem valami vendek lakták, és már vették is az irányt a Preussisches Hof felé, ahol harmat gyenge volt a sör. Hazafelé a Mühlentor, szintén Bachsteingothic, zömök lábai közt öblös kapu, mely békésen ereszthetett át egy szénásszekeret aligcsúcsos íve alatt, az ív mellett keskeny, résnyi átjáró, mint a fű foka, azoknak, akik gyalog járnak. De mekkora merész magasság! Eltörpültek mellette a hajdani várfal mellett épült házak három emeletükkel is ( falaik fehérjét megtörte a feketére festett faszerkezet szögletekkel teli gerenda váza ) guggolni látszottak a kaputorony felkiálltójele mellett. Magasan nőtt ki közülük, mint valami keskeny, hasábformára öntött, tetejében elhegyesedő gyertya; az öblös kapu oromfala fölött öt hosszú, vaknak maradt ablakszerű mélyedés tagolta s húzta még hosszabbra homlokát fel a tető süvegéig, eddig a meredek.égbeszökő harmadig, melynek két, imádkozó kezekre emlékeztető szélét négy-négy lándzsahegyszerű tornyocska törte meg, párosán tűzve a peremekre és arányosan emelkedőén azokon, hogy az utolsó pár ikerként álljon a torony hegyiben,mint őrszemek, akiknek hivatala, hogy messze lássanak. És mindez mogorván, pirosfeketében. Lenyűgöző.”

Dusán felnézett a füzetéből. Elég pontos a leírás.Hála annak, hogy ezek ketten mentek a laktanyába vissza s hagytak engem egy fának támaszkodva. Lerajzoltam. Egy noteszlapra. Volt időnk várni az osztályt, nézni a várost. Egy kis darab ismeretlen Európát. Először Bécsen túl. írni kellene. Visszalapozott a füzet elejére. Olvasott tovább.

,,Egy percre sem telt, hogy ezt a szobát válassza, az utolsót a folyosó végén, ablakával délkelet felé: arra volt Magyarország. Másnak nem árulta volna el, hogy ez volt az igazi ok, tiltotta volna valami visszafogott tartózkodás, vagy szemérmes szégyen a máris honvágyból eredhető patrióta érzés; lusta volt definiálni.Mégis örült, amikor Pumi első szava az volt, remek, öregem,miénk a délelőtti nap. Pumi Úgy jött be, ahogy szokása volt; csörtetve,szelesen, kipirultan, pálcája a hóna alatt, s nyitva felejtett ajtó a háta mögött.

,,Az ágyam is kitűnő” - folytata Pumi, amint végigvágódott rajta. Az ágy csikordult alatta, ahogy elhelyezkedett. Sodronyos ágy volt,matrac és nem szalmazsák, csupa nemvárt kényelem ebben az új kaszárnyában, melyben csak lézengtek a németek. Pumi lábát a vaságy lábtóli korlátjára tette, hogy azt csimája sarkantyús gombja tartotta és lassan mozgatni kezdte mindkét lábfejét. A csizma engedett. Lassan kihúzta lábfejét a csizmából, óvatosan. Dobbant a jobb az ágy végénél,majd a bal. „ Lásd, csizma vető sem kell. kényelmesek ezek a német kaszárnyák.Talán- 7 -