Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

ezért aludt Ferenc József is vaságyban. Ne kelljen zavarni az inasát. Az uralkodók is tapintatosak voltak régen, az úriember királyok.” Pumi fektében kinyitotta ládáját, kivette belőle a Sok hűhó Emmiért című Aszlányi könyvet, melyet, mint egyetlen olvasmányt egy dénesfai vendégszobában kezdett olvasni. „ Sokat lehet röhögni rajta, te is olvasd el”.Én már olvastam, mondta X, kezében térképpel, foga között négy rajzszöggel a falhoz lépve.”

Micsoda baromság. Ez az X. És egyes szám harmadik személy.Így sem merek leírni semmit, hülyéskedem, dobban a csizma. Mellébeszélek. Ki keresné az én naplómat, ami nem is napló, hanem ujjgyakorlatok.. És micsoda titkokat tudhat itt meg az ember, amikor mindenki mellébeszél. Nincs mindenütt Gestapo. Hogy mi van ebben a kaszárnyában, nem érdekel. Akkor mitől félek? Ez az atmoszféra. Ha a kezükbe kerül? Ki tud itt magyarul? Találnak. Ezek, ha akarnak találnak. Rögtön tudják, ki az X. Pumi nevét leírtam. Rájönnek. Rögtön. Gyerünk tovább.

„Odanyomta a rajzszöget a térkép bal alsó sarkába. Aszobát is élénkíti ez a sok piros, meg sárga, meg kék. Mi itt vagyunk a pirosban, igaz, majdnem egész Európa piros. Német, mintha nem lett volna béke Versaillesben. Hol a lengyel koridór? Sehol. Nincs. Westpommern van, meg Wartheland, Ostpreussen is mintha megdagadt volna, Csehország összement, Ausztria eltűnt, Elzász is, Lotaringia is piros. Meddig? Azt tudta, hogy Varsó elesett, Ostpreussen félig, Königsberg alatt vannak az orosz csapatok. Mennyire lehet Danzig? Egy köpésnyire, nyolcvan kilométer sem lehet ez a távolság. Nem is nagy köpés.

Leült az ágyra és kinézett az ablakon a bóbiskolni látszó Pumi fölött, hogy lássa a havas, üres gyakorlóteret, a gyakolótér mögött, a távolban, az erdő fekete palánkját. Itt lesz a kiképzés, ha megjön a négy század. Kiképzés? Védelem. Védelem?

Kérdésére, hogy mi van az erdőben, Pumi, Pumi felrezzent és úgy válaszolt, mintha olvasta volna Emmit. „ Fák, fenyők, akadályok, mondta, nem túl magassak, éppen nekem valók.” Belátta, Pumival most nem lehet sokat kezdeni.

Sövény, vizesárok. Persze. A gyakorlótér az edőben folytatódik. Egész Európa gyakorlótér. A városok is a gyárak, a kórházak, minden. Minden a háborúnak dolgozik, a pirosban, a nempirosban, hátországi nyugalom nincs, az ég egy nagy országút. Védhetetlen. Ha nem is mond többé igazat a térkép pirosa, mégsem tudták, mi a helyzet, mióta elindultak Bécsújhelyből. Négy napja. Igaz. hajnalban érkeztek, tehát három. Aztán az az utazás. Három tiszt, két őrmester, két tizedes és hat öreghuszár.- 8 -