Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-10-01 / 26. szám

Pesten. Rájuk csak futólag, azt hiszem, kötelességből. Nem gondoltam semmire, ez az igazság. Üres voltam, mint a hansági vidék.

Jaj, írni kéne, nem lapozni ezt a füzetet, lapozott tovább. Igen, ez a harmadik napunk Stolpon. Az osztály még sehol. Olvasni kezdett.

„... ezek a vén. északnémet házak. Belgardnál láttam őket, az elsőket, Stettinben az óvárost elkerülte a villamos. Belgardnál az állomás előtt vesztegelt velünk a vonat. Alig lehetett az asszonyokat megnyugtatni, nincsen légiriadó. Egy sor ház előttem, egy sor polgári gótika. Harcias, bástyásan lépcsős, hegyes homlokzatukon emeletenként csökkenő számú, páratlan ablakok. Az ablakok olykor vakok, másszor nyitottak, mögöttük látszik az ég. És mindez abból a pirosfekete téglából, mint a tornyok, kapuk, falak, templomok. Komor hetvenkedő dísze. Kulissza homlokok. Mert jóval alattuk és mögöttük kezdődik a meredek tető, melyről lesiklik a hó, mihelyt esik, vagy megcsúszik az olvadáskor, ha rajta maradt. Mert vigyázni kell itt, a tengerhez közel, itt komiszak a telek, hosszantartók, mint a gyász valaki után. akit szeretünk.

Ez nem kellett volna, ez az érzelgős mellékmondat. Na mindegy

„Bachsteingothik. mondta Inge. a vöröskeresztes lány. ma délelőtt, a Marienkirche előtt ( 14 sz.) Stolpon nem maradt hírmondójuk sem ezeknek a gótikus házaknak, hiszen, mesélte tovább a vöröskeresztes lány, a tizennyolcadik század végén tűzvész pusztította el a várost ami után újjáépült az Altstadt, innen annak barokk, empire és rokokkó képe (nem izgalmas ez a józan protestáns barokk) csak a Marienkirche maradt meg a Hanza dicsőségéből és a Mühlentor, amelyen mindig keresztül kellett sétálnunk a kaszárnyából a városba menet. A Marienkirche ilyen pirosfeketetéglásgótika, homlokzata lépcsősen csúcsosodott előttünk, a lélek itt nem lendül magasba, mint korabeli másainál másutt, hanem nehézkesen lépdel felfelé talán több, vagy nehezebben viselt bűnök miatt. Belül beton borított egy állítólag szép oltárt: félnek a bombázástól. mégis bámultuk ezeket az idegenes csodákat Imrével, valami új volt ez a csupatégla templom kívül-belül, annyira más mint a felvidéki, erdélyi templomok a középkorból, hiszen Európát Istenem, ez a háború - csak könyvek illusztrációiból ismertük. Pumi is (?) de Puminak elege volt a kultúrából, így a kastélyt. melynek igénytelen tornyát láttuk csak és Inge szerint egy Bugiszláv nevű herceg épített, kihagytuk. Imre kérdezte is. ugye ez mind lengyel volt egyszer, mire Inge azt mondta, hogy néha, vagy időnként, az is a középkorban és a környéket sem lengyelek.-6-