Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-10-01 / 26. szám
KÖSS AN Y! JÓZSEF Alkonyi füst Őszidők jöttén lassúdik szöcském, ho! a táj üstjén szállongó füstjén hívnak az erdők, lobognak lombok, opál köpenyben áttetsző dombok, s míg aranypászták tűnését szánom, szép, nemes fényük kicsap a számon... Pendíti a szívem s andalgém híven régi ősz tornyán álmatag íven pihenek békén... Lenge és tűnő napjaim kékjén átdereng falum... Jó puha rétjén az alkonyt várom, messze az égen úszik száz várrom, vadlibák szólnak hús, égi nádon... Gyermekin, hűen, estéli tűzben világom lobban, s messzi a holdban mindegyre jobban, élesen látom: vadludam szárnya ezüstre csobban... Vén már az alkony, fejem ráhajtom, alszik már szöcském, elalszom én is: jó ez a kis tűz, meleg is, szé/) is... Őszi füst kék je szállj vêlent égbe... Szeretettel emlékezünk az 1988. szeptember 15-én elhunyt költőre.- 3 -
