Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

szágon is kiadnák!!! — mivé, mikké lettek a magyarok Románia fővárosában? Menne el egynéhány Ungureni nevű faluba, s nézné meg a csángó nép haláltusáját. (Francia-spanyol nyelvtudással a románt pár hét alatt beszélné.) Ez egy olyan igény és olyan kérés, ami természetesen teljesen igazságtalan és végtelenül szubjektív. De hiszem és vallom, hogy minden kritika az, főleg az olyan kritika, mely szánt szándékkal objektívnek hazudja önmagát.

Mák kai Adám

Egy áruló naplója

Ion Mihai Pacepa: Red Horizons, Regnery Gateway, 1987.

„Mint mindig, amint ágyba bújtam azonnal elmondtam imáimat. Hívő keresztény voltam egész életemben és soha nem aludtam el anélkül, hogy Istennek hálát ne adnék. De mióta megtiltották a vallás gyakorlását, csak gondolatban, szavak nélkül imádkoztam. Hosszú évek gyakorlata megtanított rá, hogy addig koncentráljam gondolataimat, amíg képzeletben magam előtt nem látóm a megfeszített Krisztust a kereszten. Ez a látomás volt az én templomom, az én oltárom, az én szentképem csaknem 30 éven át. Ez a Krisztus, akit én olyan tisztán láttam lelki szemeim előtt, a legapróbb részletekig, volt az, akihez én állandóan.imádkoztam. ”

írja a „Red Horizons” (Vörös látóhatár) című önéletrajzi könyvében Ion Mrhai Pacepa vezérőrnagy, Nicolae Ceausescu román kommunista államelnök kémszolgálatának (a „román C.l. A.-nek”vagy a „román K.G. B.-nek”, ahogy ő nevezi) volt vezetője, aki 1978 őszén, 29 és 1/2 évi kommunista pártszolgálat után egyik hivatalos útján Nyugat-Németországban besétált az U.S.A. követségi épületébe és menedékjogot kért. Megkapta.

Csaknem 10 évvel „lelépése” után nekiült és könyvet írt hosszú, érdemdús szolgálatának néhány utolsó hónapjáról.

Könyve egyike legfélelmetesebb vádiratoknak, melyek a nyugati „demokráciák" hányaveti nemtörődömségét, életveszélyes könnyelműségét bizonyítják.

Hogy Pacepát komolyan vették a U.S. hatóságok, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy C. I. A. kihallgatása három éven át folyt és minden valószínűség szerint az amerikai kémelhárító intézmények megosztották vizsgálataik eredményét (vagy legalább is azok egyrészét)a NATO tagállamainak és — talán — más nem Moszkvának elkötelezett kormányok biztonsági szerveivel is.

Ha három évig folyt kihallgatása és a három év alatt semmi mást nem mondott, mint azt, amit 1987 végén megjelent 446 oldalas naplójában megírt — akkor is elképzelhetetlen, hogy az U.S.A. kormánya mindannak ismeretében, ami ebben a könyvben van, nemcsak, hogy még mindig szóba áll Ceausescuval és kormányával, de diplomáciai viszonyt tart fenn velük — sőt! évről évre azóta is megadja Romániának a „most favored” — „leginkább kedvezett” - népeknek járó vámkedvezményeket.- 156-