Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

A nyomor szül ugyan egyfajta „testvériséget”, azaz szolidaritást az elnyomottak között, de nem válhat ily módon morális erővé, ami belülről törhet csak fel az emberben. Amerikában szabadság-túltengés folyik: majdnem minden bűnöző fegyverhez juthat olyannyira, hogy a szabadosság veszélye áll fenn a föld leghatalmasabb demokratikus államában. Ahol nincs telefon, és mintát kell adni az írógép-betűkről, azaz Romániában, ott a rettegtetés ördögi „jogával” választják el egymástól a jó román embert és a jó magyar embert; ál-testvériséget csiholnak ki a vályú közös szintjére való életszínvonal-leszállítással, és szabadságot adnak az elnyomó szerveknek, a Securitate himpelléreinek, mint Hitleraz SS-eknek, Sztálin az NKVD-seknek és Rákosi az ÁVÓ-nak. A mai erdélyi magyarság voltaképp nem kér határkiigazítást Nagyromániától, mindössze emberi jogait kéri, esdekli, olykor egy-egy kicsempészett memorandumban követelni merészeli. Borzalmas jövő elé néz. Erdély minden lakója, legyen az szász, román, vagy magyar, ha a 21-ik században jelenlegi történelmi tudatára kell alapoznia cselekedeteit.

3. A történelmi tudat mint a múlt kisajátítása a jelen igazolására:

A jelenlegi román kultúrpolitika fő célja, hogy elhitesse a román néppel felsőbbrendűségét, ősi jogát Erdélyhez. Ehhez kell a dáko-román folytonossági elmélet. Ennek az ál-múltnak és ál-történelemnek az igazolására fordítja a román állam a nyelvészet, az archeológia, a nyelvészeti helységnévkutatás, stb. többnyire koholt eredményeit.

Mindez több, mint negyed százada folyik, és a szocialista Magyarország, jóllehet mindenki tudta mi folyik Romániában, nem emelhette fel szavát az Erdélyi magyarokon esett sérelmek ellen. Úgy látszik ez a korszak most végétért: még a Magyar Hírek is arról cikkezik, hogy nagyszámú erdélyi magyar menekült van Budapesten és környékén. A legfontosabb tennivaló tehát az lett, hogy meg kellett újra írni Erdély valódi történetét, hogy a hazug, mesterségesen elferdített román történelem-tudatot, legalábbis magyarul olvasni tudók részére, helyre lehessen billenteni. Ennek a felismerésnek az eredménye ez a három kötetes, gigászi munka.

4. A történelmi tudat, mint a kisajátított és elferdített múlt tudat csorbáinak kiköszörülésére szánt energia a jelen atrocitásainak elmulasztására, csökkentésére:

Míg a román történelmi tudat támadó és agresszívan hamis, a magyar történelmi tudat defenzív, védekező magatartást tanúsít. A három kötetes műben egyetlen fejezet, de még csak paragrafus és mondat sincsen, melynek támadó szándéka volna a szocialista Románia, avagy a román nép ellen. Annál feltűnőbb és egyértelműbb ezért az a teljesen felháborodott visszhang, amit a mű Romániában keltett. Erről a munkáról még csak azt sem lehet elmondani, hogy , jogos visszaütés román provokációra”; a stílus, az adalékok, a térképek, a számos illusztráció mindhárom köteten át inkább arra emlékeztet, amikor egy destruktív dulakodás után rommá döntött lakásban valaki megkísérli az elsodort képeket, vázákat és székeket visszatenni természetes, eredeti helyükre. Egyformán áll ez a tudományosan megalapozott és objektív hang az őskorra, a fejedelemség korára, a Monarchia korára, és a jelenre. A mű még szemrehányást sem igen tesz, csak tényeket közöl. Különösen szordinós és óvatos a harmadik kötet,

151 -