Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Ám hiába kiabáltuk gyermek koromban, hogy „Mindent vissza! Mindent viszsza!”, mert nem minden jött vissza, s ami jött, azt Hitlertől kaptuk. Azt, hogy a románok maguk is támogatták a „Bécsi Döntést” ők maguk persze nem vallják be, mint ahogy azt sem, hogy a hitlerizmus és antiszemitizmus sokkal erősebb volt Romániában, mint Európa más országaiban. A hírhedt Vasgárda meggyilkolta magát Iorga professzort is 1940-ben, azt a Iorga professzort, akinek dákoromán kontinuitási elmélete ma adja a tápot Ceausescu románosító politikája alá. „Lopkodják a szavainkat”, „meghamisítják a múltunkat”; „minden Utcasarokra, ahol csak valami magyar emlék van, egy román munkásmozgalmi szobrot tesznek”; ezek a mi leggyakrabban hallott panaszaink; ám ezzel még csak nem is érintettem az igazán halálos súlyú kérdéseket, mint az öngyilkosságok és az elhurcoltatások számát.

Egy sérült-sértődött és egy lélektani légüresség-terében ziháló nép közös történelmi tudata tehát csak két elferdült, kicsavarodott és alapjában feje tetejére állított történelmi tudat teljesen perverz és abszurd eredője, szintézise lehet; olyan történelmi tudat, amely magunkat óriásoknak, az „ellenfelet” pedig Gulliver testét zabáié gonosz manóknak tüntetheti fel. S ez éppúgy áll a románokra, mint miránk. Ha Ceausescuék szempontjából nézem a kérdést: ők a megkötözött Gulliver, s mi magyarok, mint a kis sakálok vagy keselyük, esszük őket — helyesebben ettük, a múltban — ; a mi szempontunkból nézve: mi voltunk az államalapító erő a Gulyáktól Szent Istvánon át a Fejedelemségig s a Monarchián át 1920-ig, majd 1940-től 1945-ig, s most ők, mint a dögkeselyűk, marcangolják holttestük megmaradt darabjait.

2. A történelmi tudat mint a jövendő mintája:

Ezzel a két történelmi tudattal nincs mit kezdeni. Mozgalmat indíthatnánk az erdélyi.magyarság letelepítésére Nevadában vagy New Mexico-ban; van hely elég. Ceausescu megszabhatná az emberek árát: egy 30 éves férfi ötezer dollár, egy hetven éves asszony százötven. Hasonló üzletet köthetne a szocialista Magyarországgal; esetleg még valutában is fizetnének. Ilyen tömeg kihozatalra még nem igen volt példa, ha csak Izrael alapítását a palesztin-brit protektorátus alatt nem tekintjük valamiféle követendő eszményi képnek.

A század 12 év múlva végetér, s akárki követi is Ceausescut, beleértve dinasztiája bármely tagját, az nem lehet rosszabb, mint a jelenlegi.

Manapság sajnos nem lehet megmondani ki a naivabb: aki az arabokat akarja összebékíteni a zsidókkal, vagy aki a magyarokat a románokkal. Ennek teljes tudatában kell mégis mindenkinek arra törekednie, hogy az 1776-ban (Amerika Függetlenségi Nyilatkozata) és 1789-ben (Francia Forradalom) kikiáltott SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG ne egymást tiporva s egymás dacára, hanem mindegyik a maga megfelelő területén érvényesülhessen. Az Egyenlőség csak a jogban éri el való célját: mi emberek nem vagyunk „egyenlőek”, mert aki zeneszerző nem feltétlenül elsőrendű sportoló, a szobrász esetleg botfülű a nyelvekre, és az atléta nem ír helyesen. Egyenlőséget erőszakolni rá a természettől fogva különféle emberekre kegyetlenség. Képzeljünk el egy állatkertet, ahol minden állat, függetlenül zoológiái szokásaiktól, csak lóhúst kap enni. A gazellák, a zsiráfok és az őzek megdöglenének; talán egy válna húsevővé száz közül. Ahol a Testvériséget állami erőszakkal „jogosítják”, ott rendszerint egyes embercsoportokat eltiltanak bizonyos egyetemes emberi jogoktól. A Hitleri Németországban zsidóknak nem volt szabad parkokban padokra leülni. Azután jött a sárga csillag, majd a gázkamrák a haláltáborokban.- 150-