Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Az utóbbi évtizedekben divatossá vált a beskatulyázás, ami az egy húrt cibáló és egy húron pendülő költők esetében érthető megoldás is volt. Az egykori hűség és hála bárd-dal versfaragói — a mondhatatlan monológok motyogói gyorsan megtalálták egymást és együtt tapicskoltak a Keleti Olvadás irodalmi latyakjában — képviselvén a Személyi Kultusz utáni személytelen kultuszt és kimondhatatlanul még mindig a nyugati dekadenciát. Az Októberi forradalom tanítványait azonban a honvágy és a nosztalgia kopott és rongyolódott fátylai mögé dugták, vagy egyszerűen elhallgatták. Zas Lóránt megmaradt magyar forradalmárnak, akire az annyiszor elárult és meghamisított Petőfi is büszke lehetne. A Szabadság és Szerelem költője a szabadságot és szerelmet meghazudtoló újabb századvégen. Nem alkuszik meg és bátran kimondja:

,,Ha Egon Erwin Kisch száguldva írhatta riportjait, én repülve írhatom a verseimet. <3 a világ baloldalán, én a jobbon. Nincsenek mecénásaim. Mecénásom a mindennapok. Rúzsasándorosan nyitom fel szelencéjét, és szórom titkait a szélbe. Asszonyomhoz és gyermekeimhez térek vissza minden kirándulásról, mert ők az élet értelme ebben a hazugsággal fertőzött világban. Betyár vagyok, huszadik századi, de szabad. Fogjatok meg, és kössetek fel, ha tudtok...”

Ezért aztán — természetesen — a tétova tekintetű antológia szerkesztők nem veszik (nem akarják észre venni), amint ,,A BÁTOR FELFUT A KŐRE.”

Öl éve ölnek földemen. A hegy a menedékem. A völgyet felszántották bombával és gépfegyvergolyóval. Mujeddin vagyok, kisemmizett és harcos és a hóval visszatérek tüzes nyilakkal és gépfegyver-golyóval. Ót éve ölnek földemen. Tudom, halálhörgésemet nem hallják, kiontott véremmel nem festenek reklámokat pirosra. Mujeddin vagyok, a hitem tilos ma. A hitem más.

Hiszem, hogy nem festik a földet is pirosra.

Természetesen a rendszer alamizsna (forintban) osztogató keze felé kapaszkodók, akik még Petőfit is németekkel irtatják ki, hogy jobban feküdjenek és elorozhassák az otthon ki nem adott költők elől a tiszteletdíjat, nem szeretik az Ezra Pound ról és a Nagy Októberi Forradalomról másként beszélni merő költőt.

„Az ezerkilencszáz-tizenhetes bolsevik forradalom háromszáztizenkét vezetőjéből kettő orosz volt, a többiről beszélni senki sem mer.

De ez a kiállás és a kihagyások adják a járatlan utakat választó Zas Lórántnak a nyugalmat és önbizalmat. Mert nyugalommal és büszkén nézhet vissza Báli Sándornak és Rácz Sándornak ajánlott, 1984 tavaszán írt megrázó versére, ami- 145 -