Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Ennek ellenére nincs más lehetőség, mint reformpártinak lenni. A különféle reformjavaslatokhoz való baráti viszonyulás azonban nem eredményezheti a nemzeti sorskérdések megoldásáról, a megoldás igényéről való lemondásunkat, nem szoríthatja a mellékességbe a megmaradási program kiemelten fontos célkitűzéseit, szükségszerűségeit. Ez az anti-katasztrófa program magától értetődően öleli magába a különféle gazdasági és társadalmi reformjavaslatokat, mint első és közvetlen gyakorlati lépéseket a megmaradás útján. Félreérthetetlenül le kell szögeznünk, hogy számunkra csak ez az egyetlen program létezik, de éppen azért, mert így van, hajlandóak vagyunk — és aligha is tehetünk mást, mint hogy befogjuk magunkat a lehetséges részprogramok szekere elé is és igyekszünk megragadni minden kis esélyt, ami reményt nyújt a katasztrófa elkerülésére.

A második, amit szem előtt kell tartanunk egy közeli robajló és kaotikus összeomlás elkerülése.

Az a katasztrófa, amelynek elkerülése érdekében most megpróbáljuk minden lehetséges lelki és fizikai erőtartalékunkat mozgósítani, voltaképpen évtizedek, sőt talán század óta folyó magyar önemésztési folyamat, amely most veszélyesen felgyorsult. Tulajdonképpen ez a felgyorsulás ijesztett ránk, és ez fújta meg azt a vészkürtöt, aminek szavára ide sereglettünk. Mindazonáltal ez a katasztrófa, amit mi érzünk előlopakodni, ránk borulni, nem valami közelgő robbanás megsejtése. Ám a mai magyar válság egy ilyen robbanás, egy ilyen vak-lázadás lehetőségével is terhes. Ebben a vonatkozásban szükséges egy nagyon kemény distinkciót tennünk. Nem vagyunk és mint becsületes magyar hazafiak nem is lehetünk a minél rosszabb annál jobb álláspontján és ezt a vaklázadást, a zűrzavart, a hirtelen összeomlást és az erőszakok egymásnak esését nemcsak hogy nem kívánjuk, hanem a mi messzenéző, sokágú anti-katasztrófa programunkkal éppen elkerülni óhajtjuk. Semmi sem volna végzetesebb a magyar jövőre nézve, mint egy ilyen vak rabszolgalázadás, egy program nélküli értelmetlen káoszba zuhanás, mely után egy ugyancsak program nélküli, durva erőszak következnék, a gátlástalanság felülkerekedésével. Ennek a nemzetnek nincs több internálható vezető rétege és azt se felejtsük el, hogy a román csapatok kétszer is jártak már Budapesten ebben a században. Akármennyi fenntartásuk van is a fennálló rendszerrel és állapotokkal szemben egy ilyen robbanást nem kívánhatunk magunknak. Geopolitikai helyzetünk és az egész világhelyzet bizonytalansága eleve kilátástalanná tesz minden erőszakos változtatási kísérletet, főleg ebben a jelentőségét vesztett, másodrendű Európában, ugyanakkor éppen a szinte szeszélyesen forgó világhelyzet hordja magában a váratlan és ajándékszerű változásoknak, átalakulásoknak a csíráit. A szemünk láttára lett az Ibériai félszigeten két- 13 -