Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

A kétkötetes, gonddal és ízléssel összeállított munka a honfoglalás kori emlékektől napjainkig foglalja magában Kolozsvár magyar múltját. Nem interpretáció, hanem a sírkövek szövege, a középkori magyar polgárság regestruma, magyar nyelvemlékek a tizenhatodik századból, bírósági perek, kivégzések leírása, részletek krónikások munkáiból, naplótöredékek és visszaemlékezések, falragaszok és ételreceptek idézik fel Kolozsvár ezeréves magyar történelmét. A válogatásban régi (Christianus Schesaeaus, Szamosközy István, Segesvári Bálint, Evlija Cselebi, Misztótfalusi Kis Miklós) és újabbkori írók (Kazinczy Ferenc, Jósika Miklós, Táncsics Mihály, László Gyula, Hantos Gyula stb.) szerepelnek.

Az első kötet Kolozsvár ünnep és hétköznapjait mutatja be. Ebben a részben számos kultúrtörténeti adatra bukkan az olvasó. Például a magyar polgárok 1453-as összeírása alapján nemcsak a korabeli helyesírás és helységének használata, hanem a céhek, foglalkozások és a névadás szokásai az adózás történetének egy fejezete is bemutatásra kerül. A kolozsvári nyelvjárásról, az országrész független múltjának történetéről is olvashatunk ebben a kötetben, mely Nagy Péter esszéjével zárul a régi Kolozsvár utcaneveiről, szobrairól és környékéről.

A második kötet a város szellemi életének összefoglalása. Ebben a részben Apor Péter, Bisztray Gyula, Makkai László, Imre Sándor, Mikó Imre, stb. cikkei és tanulmányai szerepelnek a válogatásban. A város műkincseiről és építkezéséről olyan tudósok tollából olvashatunk, mint Balogh Jolán és Kelemen Lajos. Passuth László, eredetileg a Vigíliában megjelent írása a Kolozsvári Katolikus Főiskolának állít emléket, de szól a református és unitárius gimnáziumról is. Cs. Szabó a századelei Kolozsvárról emlékszik meg, eredetileg Bernben megjelent cikkeiben.

Mindkét kötetben elsőrangú illusztrációk hozzák közelebb az olvasóhoz a városkép részleteit, a híres templomok homlokzatát, a prózában és versben megörökített utcasorokat, a híres középületeket, és a város kincseket érő szobrait. Régi térképek, címerek, pecsétek járulnak a couleur locale megteremtéséhez.

Az egyik illusztráció a híres Házsongárdi temetőt ábrázolja, amelyben a tizenhatodik század elején kezdtek temetkezni a Kolozsváriak. Mint tudjuk, a magyar kultúra számos képviselője nyugszik itt. Itt van Misztótfalusi Kis Miklós, Kriza János, Szenczi Molnár Albert, Brassai Sámuel, Jósika Miklós és Dsida Jenő síremléke is. Erdély mindig a tolerancia otthona volt — a tordai nemzetgyűlés egyike volt az elsőknek a világon, mely a vallásszabadságot hirdette — reméljük, hogy a sírokat nem fogják megbolygatni.

Külön kell szólni az Utószó-ról, mely a szerkesztő munkája. Tömör és tudományos alapossággal összeállított informatív mini-tanulmány. Példásan tárgyilagos története egy városnak, mely sok évszázadon át szellemi, és nem egyszer politikai központ volt. A válogatás és szerkesztés munkáján kívül ezért az öszszefoglalásért is köszönet illeti.

Kevés hasznosabb művet adott ki a Magvető Kiadó, mint ezt, a Magyar Hírmondó sorozatban megjelent, a tudományosan képzett és az általános érdeklődésű olvasó számára egyaránt sokat nyújtó válogatást.

Birnbaum D. Marianna- 132 -