Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

A pesti zsargon is lehet költői alapanyag. Ezt mutatja az „Egy lábasfejű monológja” — a cím alatti zárójelben magyarázatot kapunk hogy a Lábasfejű latinul Cephalopoda a Puhatestűek állattörzsének legfejlettebb osztálya. Remek bűvészmutatvány a vers, amely egyszuszra mondja el az említett Lábasfejű megfigyeléseit a jelen társadalomról, annak sekélyes műveltségéről, közbeszőve saját emlékeit gyermekkorából, mindent ami eszébe jut — ezt nevezzük automata költészetnek — „apacuka fundaluka funda kávé kamanduka ki lesz a fogó na elég semmi közöm hozzá szóval hol is tartottam...”

Az utolsó versek átvezetnek az avantgárd korszakba, irányt vesznek nemcsak a szabad, de a prózavers felé is, túl a szürrealizmuson a minden gátlástól mentes konkrét, vizuális és egyéb költészet birtokba vételére. Mielőtt elhagyta Magyarországot — Canadában ment férjhez egy kanadai születésű, angol nyelvű íróhoz — a nyugati olvasóközönség már kaphatott ízelítőt a párizsi Magyar Műhely lapjain költészetéből, s azóta is publikált már néhány itteni lapban és folyóiratban.

Egész kötetre való új kézirata fekszik előttem, amiből kirajzolódik fejlődése, költői világának kitágulása újabb régiókba. Akadnak köztük nagylélegzetű versek, mint az Árnycsapás. Sötét (ZÁR)Kamra. Esthajnalremény, Jelenek könyve, Napéjegyenlőség, Szextáns. vagy a tartalmukkal árulkodó, Mészöly Miklósnak ajánlott Hölderlin és a Latinovits című versek. De nem hiányoznak most sem a finom, sóhajszerű versek, sőt az elmélkedés légköre sem. mint a Hódolat Keresztes Szent Jánosnak.

Fejezzük be Báli Brigittáról szóló eszmefuttatásunkat sok szerencsét, sikert és boldogságot kívánva új hazájában a saját maga-költötte fohászával:

MINT

kagylókörntű tenger mint lassú rét a csenddel szinte szitakötő-zápor mint bármikor és bárhol mint sík simul körökké mint mindig és örökké

Tűz Tamás

Szkülla és Kharübdisz között

Zöldi László: Az ÉS vitái. Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest. 1987.

Bizonyára csak kevesen figyeltek föl arra a jelentéktelen külsejű könyvecskére, amely a Múzsák Közművelődési Kiadó gondozásában jelent meg Budapesten. az 1987-es év folyamán.

A könyvet egy aránylag fiatal publicista. Zöldi László írta. földolgozva benne az Élet és Irodalom című irodalmi hetilap harmincéves (1957-1987) történetét — különös tekintettel a nagy érdeklődést kiváltott, közhangulatot tükröző eszmecserékre.- 129 -