Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
re Baudelaire-nek is elég volt ennek a kétszerese, hogy megalkossa halhatatlan életművét, A Romlás Virágai-t, vagy utalhatunk a mi korunkban Pilinszky Jánosra is, aki ugyancsak nem ontotta a verseket, mégis a magyar költészet legnagyobb alkotói között tartjuk számon. Egyszóval, föltehetjük a kérdést, mit jelent nekünk Báli Brigitta költészete? Már az. első versben is az ellentmondások záporát zúdítja, vagyis divatos paradoxonokat, amilyeneket az evangéliumokban is találunk néha: aki életét elveszíti, megnyeri azt. Az, aki vagyok: senki lehál a legkülönh. Ha nyerek, belehalok hogy elölről kezdjem pávafarkú önérzet nélkül. Nem kell az elégtétel. Úgy látszik, hogy hajlamos az axiómára: mindent röviden, tömören akar kifejezni, tehát vérbeli lírikus. Itt élek sűrű némaságban tömör bizalomban mint a vasérc. De ne gondoljuk, hogy örök igazságokat akar szabályos mondatokba illeszteni mértani pontossággal, bölcseleti egykedvűséggel, van ereje kitörni a „kristályüveg-hangulat”-ból és ránőni a „napfény rácsaira". A tömörség, a szűkszavúság mindvégig jellemző vonása marad; bármennyire beszédes is az életben, a költészetben fegyelmezett a „van időm, még szólhatok" elve alapján, takarékoskodik a mondanivalóval. Közben képzelete szaltó mortálékkal kápráztatja el olvasóit, kitörési elméletet fogalmaz, amelyben benne van a körülötte zsongó utca. a faiskolák, a kankalinok, a várótermek, egyszóval az egész világ, a szélsebezte víz s az ég csillagai. Ezt a költészetet nevezzük szaknyelven kozmikusnak. Ezt neveznénk, mert Báli Brigittánál sose lehet tudni, mit hoz a következő vers, mint Berliozról olvastam egyszer, hogy mit hoz a következő ütem, mert a „jelenbeli valószínűség" szinte megdermeszt ítéletszerű rövidségével: „nem jut eszembe rím”. De ez sem igaz, mert a rákövetkező vers úgyszólván csupa-rím, bizonyítván, hogy költője mestere a formának, ritmusnak, rímnek. És végtelenül emberi, ahogy a fiatal költőt is megsuhintja a halál lehelete, amint a halottaskocsi átmegy a városon, ahogy osztályozza az emberiséget pontos lélektani felméréssel: mindez szellemi érettségre utal; nem merül el a lágy lírai köőzegben, mert a „komfortos kutyaszorítóban” is fontos az elkötelezettség. Hogy milyen jó költő Báli Brigitta, azt „Messziről jössz majd...” c. verse fényesen bizonyítja. Ebben a versben benne van minden, ami a verset verssé teszi. Már az. első sor is. a kezdet, mint a szonátában az első akkordok, felejthetetlenek: „Messziről jössz majd és idegen leszel”, aztán a folytatás: leheleted forralt bor fahéj illata hangtalan vállamra borul mert hideg lesz akkor is miként hideg van most és mindörökké- 126-
