Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Minden szó sejtelmes és mégis érthető. A költői hatáskeltés egyik eszköze az ismétlés, költőnk ezt is alkalmazza hatásosan: „de te messziről jössz nem tudhatod ezt” és mintha egy örök párbeszéd folynék, a következő vers nyugodtan így kezdi: „akkorra mindent tudni fogsz”. Mert a költészet mindig párbeszéd, a legegyszerűbb esetben önmagunkkal, akkor monológnak hívjuk, vagy embertársunkkal, szerelmünkkel, vagy a legmagasabb fokon. Istennel.

Néha meglódul Brigitta tolla, ilyenkor már jelzi a későbbi avantgárd költőt, aki él az automatizmus fogásaival, egyébként közben gazdaságosan elhelyez egy-egy szabályszerű szép verset is, mint pl. a ,,Da capo al fine” címűt. Hogy mi minden elfér egy „de” kötőszócska árnyékában, arra kitűnő példaa költő „De” című verse. Elfér, ha nem is az egész élet, de két év is elég, hogy beleférjen huszonnégy rövid sorba. Persze a költőnek gazdaságosan kell bánnia a szavakkal. Csak a lényeget mondania, alig használni alanyt, állítmányt, csak tárgyat és határozószavakat, és ezzel valami tragikus atmoszférát adni az egésznek, ami mintha csak a levegőben lebegne, mégis eldönti életünket. De nyolc sorban tíz szó is elég Báli Brigittának, hogy elmondja amit akar.

veszteségeim nőnek nem marad hírvivőnek csak a

veszettségem

pusztaságotokban

Az ilyen alkatú költő könnyen hajlik a dalra, a mondókára, a gyermekversre, ráolvasásra, bűvölő énekekre. Rokona a Weöres-i lírának.

lent a lant a lét alatt tente lantom tente

De az ő gyermekszeméből szomorúság árad, amiből okulni kell a felnőtteknek is. Ő maga meg-megáll néha két rövid vers között, s úgy tűnik föl, mintha borongana vagy elmélkedne valamin, az életén, múlton-jelenen s talán a jövőn is, azon, hogy már döntenie kell, mert a „magány több a kelleténél".

Aztán jött a szürrealizmus és fölkavarta a költészet vizeit Párizstól Budapestig. Mindenki valami meglepőt akart mondani. Nem volt úgy jól, ahogyan régen mondták, ahogyan volt valójában Arany. Petőfi idejében, de még úgy sem, ahogyan Ady szimbolizálta a dolgokat. Valami más kellett, ami szép és meghökkentő is egyszerre, például:

kieresztem ingem alól a csillagokat huss csak a leggyönyörűbbet tartom meg magamnak hollószemű álmok marcangolóját

A költészet feladata elmondani a dolgokat, amint azt B.B. „Elmondani” c. verse ki is fejez: elmondani az első órától az utolsóig mindent, a fogantatástól a kárhozatig... elmondani olyan magától értetődően, hogy magyarázni se kelljen... Ebből a versből az is kiderül, hogy a nagy lélekzetű vers sem esik nehezére a költőnek, szókincse is bírja szusszal. Nem csak a magyar, de az idegen bölcseleti, teológiai és tudományos szavak is kellő pontossággal akadnak tollára.

Milyen B.B. költői világa?- 127 -