Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

elvet. Nincs értelme fenntartani Romániával az egyoldalú a látszat-szövetségesi viszonyt, amikor ez a viszony valójában ellenséges. Szégyenteljes állapot, hogy az erdélyi magyarságnak New Yorkban és Washingtonban legyenek a szószólói, olyan emigráns magyarok, akikre idehaza sokszor görbe szemmel néznek. Lehetetlen és tűrhetetlen állapot, hogy a magyar televíziónak és rádiónak ne legyen legalább egy állandó műsora, amely a magyarság gondjaival foglalkozik, amely hírt ad arról, amikor odaát bezárnak egy magyar iskolát. Ha ez így megy tovább elpusztulunk, de még le is fognak köpködni bennünket. De meg is érdemeljük!

Ez. tehát az anti-katasztrófa program elvi alapja: teljes magyarság. Kezdeményező, öntudatos, emelt fejű és magában bízó magyarság. Nagyon messze vagyunk tőle, de kevesebbre nem törekedhetünk.

Az anti-katasztrófa program másik pillére a népre tekintő megközelítése minden dolognak. Ez sem öncél, hanem szükségszerűség. Ez sem irányul senki ellen, semmilyen társadalmi csoport vagy réteg ellen. Két okból kell anti-katasztrófa programunknak .népre tekintőnek lenni. Először is azért, mert van Nép. Mert magyar nemzet testében még megvan az a lakosság-tömeg, amit népnek lehet tartani. A magyar társadalom még nem jutott el a polgáriasulásnak, a civilizációnak és a demokratikus fejlődés adta konformizálódásnak arra a fokára, amikor már csak fenntartásokkal, körülírásokkal lehet népről beszélni, mert a társadalomban már végbement a kiegyenlítődés.

Mindenekelőtt meg kell alkotnunk az új magyar nép-fogalmat, hogy megkezdődhessék a népnek valódi felemelkedés által való megszüntetése, a klasszikus európai igényekhez emelése. Azzal, hogy a magyar parasztság az elmúlt évtizedekben megszűnt, vagy legalábbis lesoványodva átalakult, még nem szűnt meg az a nemzet ötven százalékát kitevő tömeg, amely éppen ebből a földönfutóvá lett parasztságból csődült össze, s amely éppen úgy a kultúra alatt él, mint a parasztság élt hetven évvel ezelőtt. Sőt, még elhagyatottabban, mivel a paraszt társadalom kulturális és erkölcsi abroncsai is lepattantak róla. Itt él a hazában és mégis a senki földjén négy-öt millió ember egy sajátságos eufóriában: visszavívta jogát a látástól vakulásig dolgozásra. Ne ámítsuk magunkat: ma is ezek a gürcölő milliók tartják el ezt az országot.

Ha ezeknek a millióknak nem tudunk valami új földosztással, szellemi földosztással és gyakorlatival is. ha kell, jövőképet felrajzolni, akkor a magyarság menthetetlen. Ez a másik ok, amiért a megmaradási programnak népre tekintőnek kell lennie. A magyarságot csak ennek a négy-ötmilliónak feltöltése, ennek a népnek az alávetett mivoltból való kiemelése mentheti meg. A magyarság értékeinek java még mindig itt van ezekben a pörköltszagú, falvédős szoba-konyhákban, ezekben a göcsörtös kezekben és ebben a csendes szívósságban, amellyel ez a nép teszi a dolgát, megcsinálja az Ikarusz buszokat és tömi a libát és vezeti a- 11 -