Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
egymással az idők során, és ma sem. De minden országnak, nemzetnek, —amely sajátmagát „hazá”-nak tekinti — megvan a sajátos szerepe a világ alakulásában. Az emberiség nem tesz különbséget a sokféle „haza” között „történelmi igazságok”, „előjogok” szerint; egyféle mércét ismer: az értéket. Én az én nemzetemet, a Hazámat csak annyiban tartom különbnek a többinél, amennyiben az enyém. Megelégszem azzal, ha elismerik legalább annyinak, mint más népekét, és felháborodom, ha lekicsinylik, vagy, — mint az ma is elég gyakori bizonyos vidé kékén - rágalmazzák. Nacionalizmus-e ez? A határainkról kívülről jövő nyilak ellen még van pajzsunk, de mit tegyünk a bentiekkel szemben? Statisztikák vádolnak: nem neveljük gyermekeinket hazaszeretetre. Vajon mit jelenhet nekik a „haza” szó? Lakást, ahova hazamehetnek; baráti kört, ahol eliszogathatnak; falut vagy várost, melyet megszoktak? Vagy csak üres „dumát”? A csasztuska-korszak mérge ma is hat: minden idegen kultúrtermék — a szemét előtt is sorompót emelünk; -de vannak tilalomlistáink magyar alkotókkal szemben, akiknek legfőbb bűnük, legtöbbször, a hazájukért való aggódásuk volt. Generációk hazafisága gömbölyödött például Szabó Dezső tején, —az enyém is, —deerreatejre,,romlott”bélyegetütöttek láthatatlanságba száradt kezek... Történelem-és irodalomkönyveink ötvenes-évekbeli tévedéseit és hazugságait, ugyanakkor, nincs kéz, mely kimerje onnan söpörni. És ki merne e feljelentgetős hazában mást tanítani, mint ami le van írva? Tanítóképzőkben és iskolákban nem tantárgy a magyar történelem?... Az embereket nem érdekli, csak a pénzre váltható meggyőződés; a Haza pedig nem ilyen?... Soroljam-e még? Abortuszokkal hitetjük el magunkról, hogy a világ előtt járunk, és számarányunk egyre csökken a szomszédainkhoz képest... Vajon nacionalizmus-e, ha emiatt aggódunk? Az alkoholizmus, az öngyilkosságok és a válások-, a szívinfarktusok kirívóan magas aránya közömbös talán a Hazának? Természetes dolog, hogy nálunk az emberek nagy része nem a képességeinek megfelelő iskolákba és munkahelyekre kerül; hogy tevékenységükre a Haza nem tart igényt?... Mi hát a Haza ma? Egyéni sikerek vagy sérelmek céltáblája? Fejőstehén, vagy bűnbak? cserélhető, mint a fehérnemű, vagy Nessus-ing? A Haza: mi vagyunk, magyarok. Élhetünk a világon akárhol, hazánk csak: Magyarország. Amíg kötelékek fűznek hozzá: élünk, — ha elszakítjuk azokat, meghalunk; — de ekkor a Haza sincs már többé... Budapest, 1987. március 12.- 116 -
