Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)

1988-06-01 / 25. szám

Miért kell gondosan kitenyésztett bűntudattal övezni a magyar forradalmat? Titok. Hol alakult meg valójában a szolnoki ideiglenes kormány? Titok. Hol nyugszik Nagy Imre? Titok. Miért áll gazdasági öszszeomlás előtt a világtörténelem legmagasabb rendű termelési módja félszáz évnyi folyamatos továbbfejlesztés után? Titok. Miért igényelte egy közösségi társadalom megalapozása minden valóságos, természetes és szerves közösség szétverését, szétzüllesztését, kezdve a politikai pártokon, folytatva a munkástanácsokon és a parasztság tradicionális közösségein, az értelmiség szelemi irányzatain, de később eljutva a családok, a barátságok szétzilálásáig? Titok. Miért egy nép történelmi öngyilkosságának folyamatát vázolják fel a magyar népesedés mutatószámai? Titok. Miért volt a magyar kormány negyven éven át néma aszisztense a nemzeti kisebbségeink felszámolásán munkálkodó testvérállamoknak? Titok. Miért foglaltak helyet ugyanakkor magyar ezredek abban a fegyveres kordonban, amely a cseh és a szlovák népet feltartóztatta választott jövője küszöbén? Titok. Miért van máris ezerötszáz dollárnyi adóssága annak a magyar csecsemőnek, akit most, ebben a pillanatban tartanak a fürösztővíz alá? Titok. Miért voltunk mindannyian évtizedeken át cinkosok ebben a végzetes titoktartásban? Ez a legnagyobb titok.

Amikor hullafoltokat mondtam, nem pusztán egy látványos szónoki fogás kísértésének engedtem. A sugallat mélyebbről érkezett. Abból a felismerésből, hogy az a társadalom, amelyik nem az emberek, nem egy nép lehetőségeit, szándékait, életösztönét és becsvágyait, hanem korlátáit igyekszik megszervezni, rendszerré építeni, halott társadalom. Igen, így van. Amikor azt mondjuk, szabadság, azt mondjuk, demokrácia, azt mondjuk autonómia, azt mondjuk, nyilvánosság, amikor azt mondjuk, levegőt, mi valójában egy hullából fúrjuk magunkat kifelé a szabadba, a világosságra. És még csak meg sem mondhatjuk róla, hogy hulla, mert a temetőőrök törvényerőre emelt álhite szerint ez maga a szocializmus.

Szó sincs róla. A szocializmus eszméinek történelmi próbája csak a tetem eltakarítása után veheti kezdetét.

Ez a mai nap kihívása. És egyben ez a bejárat a mai tanácskozás témájába, a nyilvánosság gondolatkörébe.

Már maga a titkok függönyének fellebbentése is elképzelhetetlen sajtószabadság nélkül, a tömegtájékoztatás társadalmasítása nélkül, a szabad véleményalkotás és érdekbejelentés jogának törvényes védelme nélkül. A nyilvánosság minden politikai és társadalmi törekvés, minden szellemi mozgalom legelső lélegzetvétele. Az önismeret, a politikai elképzelések gyülekezési szabadsága minden állampolgári méltóság és önbecsülés, minden tetterő és minden felelősség első forrása.- 108 -