Szivárvány, 1988 (9. évfolyam, 25-26. szám)
1988-06-01 / 25. szám
CSENGEY DÉNES Akadályoknak ellentállni Kedves Barátaim! „A nemzetek újjászületésének nehéz processzusa nem történhetik egyáltalában minden zaj és rendetlenség nélkül; nem néhány személynek négy fal között kicsinált terve, nem ügyesen kigondolt taktika, nem mindenkit meglepő fortélyok kormányozhatják a nemzeti haladást. — Koncessziók, bármi nagylelkűséggel adva, egy nemzet haladására még nem elégségesek; csak mi magából a népből fejlik, mi haladásának inkább következménye, mint előzménye, minek eszközlésében az egész nemzet részt vett, emelhetik létét állandóan, az egész világ színe előtt, követve a sokaság helyben hagyó tapsától s ellen kiáltásaitól, megakasztva néha túlzó sietség, néha egyes visszalépések által, csak így haladhat a közügy szabad nemzeteknél. — Mi ezen akadályoknak ellentállni nem tud, minek eszközlésére titok kell, minek létrehozása minden egyes hiba által veszélyeztetik, annak fennállása már magában lehetetlen; — azon haza, melynek meggyilkolására csak néhány hírlapi cikkely szükséges, még nem érett meg a szabadságra, mely, mint világunk, világossággal kezdődik.” Sajnos, be kell látnunk, hogy a nagyszerű Eötvös József, akitől az előző bekezdést kölcsönöztem, egy igen fontos dologban tévedett. Mindannyiunk számára, akik itt a teremben helyet foglalunk, fél évszázad összesűrűsödött tapasztalatai demonstrálják fájdalmasan, megkerülhetetlenül és megszégyenítően, hogy igenis lehetséges olyan rend, olyan hatalom fennállása, „melynek eszközlésére titok kell”, amelyet merénylethangulatba, félelembe és hisztériába sodorhat néhány hírlapi cikkely, amely páncélos hadosztályoktól sem retteg úgy, mint a független gondolatok szabadcsapataitól. Bizony, barátaim, elménk minden zugában, minden hallgatással és hazugsággal eltömött pórusában érezzük, hogy ilyen rend hosszadalmas fennállása igenis lehetséges. Azt a korszakot, amelynek romjai háttérként és díszletként szolgálnak mai eszmecserénkhez, én nem is nevezném Kádár-korszaknak. Ez a korszak nem visel magán személyiségjegyeket, nem körvonalaz történelmi becsvágyakat, csak azt mutatja, éppen azt, hogyan tűnik el minden ambíció és minden tulajdonság egy vállalhatatlan történelmi alkuban, hogyan végződik néma dermedtségben minden félig megtett mozdulat. Ez a titok korszaka volt, most is titok pecsétjét viseli arcán, mint kiütköző hullafoltokat.- 107 -
