Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

élő tagja megjelent — búcsúztatták, a Szociáldemokrata Pártot képviselő - szónok és a Munkás Dalárda képviselte. Virágerdő borult — a fehér terror idején! — a Kossuth-mauzóleum szomszédságában lévő sírjára. Ki tudja kiktől? Mindenszentekkor még hosszú éveken át őszirózsák százai lepték el a sírt.

Azt kell hinnem, áldozatos és bátor küzdelme egy igazságosabb és boldogabb hazáért sokakban hagyott nyomott.

A székely kopjafára erősített márványtáblára neve alá Petőfi versének sorai kerültek:

,,Jertek ki hozzám s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikára,

Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. ”

Küzdelmes élete négy rövid sorban találóbban aligha volt kifejezhető.

*

Egyébként a hatvanas évek elején a nemzet érdemes halottai számára fenntartott temetőből kitelepítették apám sírját. Azóta az Új-Köztemetőben, anyám szüleinek sírboltjában nyugszanak földi maradványai.

Máig is ismeretlen, hogy a kitelepítésre az illetékesek történelmi ismeretének hiánya miatt vagy azért került sor, mert nem találtatott eléggé köztársaságinak.

* * *.

„Az vagyok, aki voltam és az leszek, aki vagyok” — írta apám egy cikkében még 1912-ben. A politikai pályán nem éppen jó ajánlólevél az elvekhez való hűséges ragaszkodás, sem a megalkuvásra való hajlam hiánya. Nem tehetett róla, ilyennek született, vannak, akik azt tartják róla, hogy romantikus hős volt. Erős hazafias érzés,.feltétlen hit a demokráciában és mély szociális igazságérzet voltak vezérelvei, és ezekből semmit sem volt hajlandó elalkudni. Mindenkor kiállt meggyőződése mellett, hitte és vallotta, hogy csak egy nemzeti, demokratikus és szociális köztársaság biztosítja jövőjét a független hazának.

Ha igaz a mondás, hogy a politika piszkos mesterség, bizonyos, hogy apám nem volt jó politikus. De ugyanakkor haláláig megmaradt tisztességes politikusnak és tisztességes embernek. És kijelölte az útját egy boldogabb magyar jövőnek...- 98 -