Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

képtelen volt megalkuvásra. Köztársasági hitvallása felfogásának egyenes következménye volt.

Érthető, hogy apám eszméinek hirdetésére nyilvános dobogót keresett. Miután Kolozsvárt megszerezte a jogi doktorátust és Marosvásárhelyt az ügyvédi diplomát, mint az ország legfiatalabb ügyvédje Sepsiszentgyörgyön nyitott irodát és nyomban bekapcsolódott a helyi politikai életbe. Itt figyelt fel a népszerű fiatal ügyvédre Kossuth Ferenc, aki meghívta őt a Függetlenségi és 48-as pártba. így került be 1906-ban, mint a csikszentmártoni kerület képviselője, az országgyűlésbe.

Parlamenti szereplése hamarosan vihart keltett. Már szűzbeszédében követelte a választási ígéretek betartását, a darabont kormány vád alá helyezését és az általános, egyenlő, titkos választójogot. Kossuth Ferenc rosszalóan csóválta a fejét. Tüzes még a csikó — gondolta magában — majd csak megnyugszik később.

De apám csak nem akart megnyugodni. Rövidesen az önálló bank és az önálló néphadsereg követeléseire is rátért, csupa olyasmire, amiről a miniszteri bársonyszékből Bécs felé pislogó függetlenségi párti vezetők hallani sem akartak. így hát Kossuth Ferenc és társai körében egyre népszerűtlenebbé vált. De népszerűtlensége nem volt kisebb a nemzetiségi pártok vezetőinél sem, akik, különösen a románokkal az élen, Ferenc Ferdinánddal összefogva azon munkálkodtak, hogy miként darabolják fel tartományokra Magyarországot egy bécsi központi kormány fennhatósága alatt. Apám árulásnak tartotta tevékenységüket és ennek megfelelően bírálta őket, anélkül azonban, hogy magukat a nemzetiségeket támadta volna. Éppen ellenkezőleg nyomatékosan hangsúlyozta, hogy nemzetiségi politikája a szeretet, igazságosság és demokrácia politikája, amely egyforma jogot biztosít minden állampolgárnak. Mintha mindez és az a tény is, hogy Erdélyben lábrakapott a Bukarestből pénzzel és uszító sajtótermékkel szított román irredenta mozgalom, amely Erdélynek Romániába való bekebelezését követelte, teljesen elkerülte volna számos otthoni történész figyelmét, akik apám védekező magatartására előszeretettel sütik rá, rosszalló hangsúllyal, a nacionalizmus bélyegét.

Ha Kossuth Ferenc kiábrándult Nagy Györgyből, apám kiábrándultsága a Lipót-rendes, díszmagyaros Kossuth Ferencből sem volt kisebb. Egy nagy apa gyenge és méltatlan vagy inkább hitvány fiának tartotta. így hát nem volt meglepő, hogy néhány hasonló gondolkodású képviselőtársával összefogva kilépett a pártból és együttesen megalakították a Függetlenségi Bal-pártot, ennek soraiból már nyugodtan bírálhatták az anyapárt hitehagyott vezetőit. Ezzel meg is indult a Függetlenségi Párt bomlása, amely végső soron Kossuth Ferenc bukásához vezetett.

így érkezett el az 1910-es választások ideje. A csikszentmártoni kerületbe szigorú kormányutasítás ment, az izgága Nagy Györgyöt pedig nem szabad visszaengedni az országgyűlésbe. Bartalis főszolgabíró egy percig sem volt rest végrehajtani az utasítást. Nemcsak apám bizalmiait záratta le, hanem neki magának sem engedte meg, hogy kerületét bejárja. Kossuth-91 -