Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

Ferenc meg bosszúból levélben ajánlotta a választók bizalmába Incze Domonkos helyi plébánost, akit a Munka-párt mindenben támogatott, de álcázásul pártonkívüliként jelöltette magát. És, ha ez sem lett volna elegendő, a főbíró a választás napján csendőrökkel záratta le az utat, ahol apám választói százával vonultak fel, őmaga pedig a tehetetlen öregeket szekérre rakatta és csendőrfelügyelettel behajtotta őket Inczére szavazni.

Estére mehetett a jelentés: Nagy György 102 szavazattal kisebbségben maradt.

Sovány vigasza lehetett apámnak, hogy a választási ígéretek elalkuvása miatt a Függetlenségi Párt veresége általánossá vált és ezzel módot adott Tisza Istvánnak, hogy feudális uralmát még évekig az országra erőszakolja. Jobb lett volna Nagy Györgyre hallgatni, egy erős és kossuthi eszmékhez nem csak szavakkal, de tettekkel is hű függetlenségi párti többséggel az országnak a háborúban való részvétele is elkerülhető lett volna. De akkoriban Justh Gyula kivételével, aki Tisza parlamenti csínyje után visszadobta a királynak a valódi belső titkos tanácsosi kinevezést és akiről apám azt mondotta, hogy az egyedüli, aki át érzi az ellenzéki hivatás nagyszerűséget. Nem volt egyetlen függetlenségi párti vezető, aki osztályérdekeken felülemelkedve hajlandó lett volna kiállni a nemzet valódi érdekéért.

Megalakul a Köztársasági Párt

A választási vereség után apámnak nem sok lehetősége maradt. Radikális függetlenségi eszméinek a hirdetésére központibb fekvésű helyet keresett, választása Hódmezővásárhelyre esett. Ide helyezte át ügyvédi irodáját — anyámat, a hatvani vasúti vendéglő bérlőjének szép leányát, akkoriban vette el — és rövidesen pártalapításra határozta el magát. Ennek előfutárja volt az 1911-ben megindított Magyar Köztársaság című folyóirat, amelyben, mint szerkesztő, kíméletlenül, szavait nem válogatva támadta a Habsburgokat, elsősorban Ferenc Józsefet és a bécsi udvart kiszolgáló Munka-pártot, miközben Ausztriától való teljes elszakadást követelt. Nem meglepő, hogy a királyi ügyészség hamarosan működésbe lépett és apám ellen már az első cikke miatt vádat emelt, és újabb vádemelés követte a folyóirat majd minden számát. A szegedi esküdtszék sorozatos felmentő ítéletei híven fejezték ki a közhangulatot és egyben a kormány arculütését jelentették.

Ebben a légkörben született meg 1912. szeptemberében, apám elnöksége alatt az Országos Köztársasági Párt, amely a köztársaság követelésén túlmenően zászlajára tűzte a Függetlenségi Párt elalkudott ígéreteit, az általános, egyenlő, titkos választójogot, az önálló néphadsereget, a nemzeti bankot, a gyülekezési-egyesülési- és sajtószabadság törvényes biztosítását. De a párt programja nem elégedett meg a demokratikus reformokkal, erős szociális követeléseket is támasztott: radikális földreformot, a hitbizományi és holtkézi kötött birtokok felszabadítását, progresszív adórendszert, aggkori biztosítást, teljes munkásvédelmet, stb. hirdetett.- 92 -