Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

locknak? Jóslata a „szláv folyókról”, amelyek „mind az orosz tengerbe ömlenek majd”, ősrégi orosz vágyakat takar. A cári udvarban félig fogolyként élő Puskin sorsánál könnyebb volt a nagy forradalmár lengyel költőé. Miczkievicz, a carbonarik barátja, Puskinnak is barátja volt, amíg a politika el nem választotta őket. Azután írt egy kegyetlen pamfletét Oroszország ellen, s ebben félelmes pontossággal célba talált. Műve elárulta gyűlöletét a cári zsarnokság, s részvétét annak áldozata: az orosz nép iránt.

Miczkievicz pamfletje emlékeztet Gogol szatíráira. Csakhogy Miczkiewicz idegen, kritikáját nem enyhíti a hazaszeretet. A lengyel költőt megdöbbenti az orosz társadalmi berendezkedés embertelensége, nyugtalanítja a cár alattvalóinak passzív tunyasága, s aggasztja ez az alaktalan tömeg, amelyhez még nem nyúlt a szobrász vésője. Miczkiewicz tömören önti szavakba a lengyelek ösztönös félelmét. Évtizedekkel később ugyanezt fejezi ki Joseph Conrad „Under Western Eyes” című regényében: az irtózást a formátlanságtól, a morális zűrzavartól. Ez a regény — noha szerzője alig ismerné el —, talán válasz akar lenni Dosztojevszkij orosz messianizmusára.

*

Mialatt ezt írom, a hitlerizmus — úgy látszik — már a múlté. De talán nem teljesen a múlté az a németek közt eléggé elterjedt nézet, hogy a szlávok — elsősorban a velük szomszédos lengyelek — alsóbbrendű lények. A nácik ezzel az elmélettel próbálták igazolni borzalmas gaztetteiket. S a lengyelek pontosan tudják, melyek azok a hibáik, amelyek megkönnyítették a németeknek, hogy felsőbbrendűségük kényelmes álláspontjára helyezkedjenek. A rendetlenség, az anyaggal való bánni nem tudás(a rozoga hidak, a sáros országutak a középkor óta hozzátartoztak Lengyelország örök képéhez), a könnyelműség, az alkoholizmus; s az, hogy nincs tehetségük az élet kényelmessé tételéhez. De ugyanakkor tudják azt is, hogy van olyan erényük, ami ritka a németeknél (akiket ők korlátoltaknak és nehézkeseknek tartanak): a képzelőerő, a gúnyolódásra való hajlam, a rögtönzés képessége, s minden szervezett hatalom megvetése, és kicsúfolása. így sikerül nekik belülről megbomlasztaniuk minden politikai rendszert. Hasonlóképpen humanizálták az olaszok a fasizmust, néha farsangi mókát csinálván belőle. Friedrich Nietzsche szerette hangsúlyozni lengyel származását, s tudta mit akar elérni, amikor megalkotta elméletét. Szinte hihetetlen, hogy az oroszok mennyire képtelenek voltak „megszervezni” környezetüket, mennyire elhanyagolták az élet kellemes oldalát. Vagy gondoljunk a korrupcióra, a közpénzek eltulajdonítására. Szervező erejük csak akkor érvényesült, ha az államhatalomról volt szó. A lengyelek viszont — akik a hazájuk határain kívül a leghatékonyabbak — civilizáló elemként működtek, valahányszor Oroszországban voltak hadifogolyként, vagy a maguk jószántából. Kollektív ítéletük az oroszokról átfogóbb volt, mint a németeké őróluk. Részvétükre mindig a megvetés árnyéka vetődött. Fölöttük állóknak érezték magukat hagyományaiknál, katolikus erkölcsi dog- 75 -