Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

És még TÍZ ÉVIG kapaszkodtam ebbe a hajszálba! Hogy ez LEHETETLEN, ez NEM LEHET IGAZ!

*

Idegösszeomlás------Lefogytam negyven-valahány kilóra-----A munkahelyemre nem is mentem már vissza. Az orvos azt mondta, hogy nem tudnám csinálni. Egyrészt fizikailag — nem bírtam volna el a talicskát. Másrészt meg, hogy hát temető, azért mégis — szóval nemjavasolták. Úgyhogy akkor ez is abbamaradt.

Üres évek következtek, nagyon üres évek. Nem is tudom hogyan éltem akkor. Nem történt semmi.

Csak rémálmok, mindig újra, állandóan a rémálmok — például hogy kínozták a börtönben. Mert hallottam olyanokat, hogy a Fő utcán verték a politikai foglyokat, sötétzárkába tették őket, bokáig vízben álltak, meg ilyenek. Amikor én utoljára láttam őt, akkor tényleg jól nézett ki — na de hát utána eltelt még több mint egy év, ki tudja, hogy akkorra milyen állapotban volt — talán tényleg lehetséges? — És akkor a rettenetes gondolat, hogy ha csakugyan ez jutott neki, akkor talán jobb is, hogy ebből megszabadult. Eszembe jutott a történet, hogy gyerekkorában egyszer megütötte az édesapja, és ez olyan elementáris hatással volt rá, hogy megszökött otthonról és elbujdosott, csak napok múlva találták meg — szóval hogy enynyire nem bírta az ő nyakas természete a fizikai megaláztatást. Hogyha valóban bántották odabenn, akkor talán jobb is, hogy ez nem tartott sokáig, mert ez ISZONYÚ lehetett neki, éppen NEKI ez úgysem volt túlélhető — valami őrült mentség-keresés volt bennem ez is, egy eszelős kísérlet arra, hogy valahogy el tudjam fogadniazt, ami ANNYI R A elfogadhatatlan —

Még ötvennyolc júniusának végén megkeresett Halda Aliz.

Akit én nem ismertem, azt sem tudtam hogy kicsoda.

Aztán felfogtam: sorstárs, ő tényleg az, Gimes Miklós révén — csakhogy háténGimes Miklós nevét sem ismertem! Máig zavarban vagyok ettől, ahogy nekem FOGALMAM nem volt, hogy Gimes és Szilágyi József a világon voltak! Hogy Nagy Imre, meg Maiéter Pál, hát igen — de ezek KICSODÁK? Hogy ők hogy kerültek ebbe a perbe, és miért pont ők,erről semmiféle elképzelésem nem volt nekem, mert ezt a két nevet én sem a forradalom alatt, sem előtte soha nem hallottam! Jó, hát ez csak rólam szól — —

Ahogy aztán Aliz révén egyre több és több apró adatot tudtam már a történetből, furcsa módon egyre csak zavarosabb és bizonytalanabb lett nekem az egész. Aliz mesélte — Aliz voltaképpen EZÉRT jött el hozzám! —: neki utólag azt mondták a Gyorskocsi utcában, hogy azért nem hívták be utolsó beszélőre, mert Gimes nem kívánt élni a jogával, azt mondta hogy nem akar beszélni senkivel, csakis ezért, ,,mert például a Maléterné bent volt, és elbúcsúzhatott a férjétől”, mondták Aliznak — Aliz-64-