Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
tőlem tudta meg, hogy én sem beszélhettem az urammal! És ezzel akkor megint ott volt egy hajszál. Hogy hát ha ennyire ellentmondók az adatok, ha ennyire HAZUDNAK, akkor tényleg hátha nem is igaz az egész, hátha valóban nem is volt per, nem is volt ítélet — SEMMI nem volt! Gimes Miklós édesanyja ismerte a Gyorskocsi utca orvosát, Benczét, akivel egyszer én is találkoztam régebben — orvos volt Gimesné, a hárshegyi kórház főorvosa, de még valami régi mozgalmi ismeretség volt ez — és akkor így, Bencze doktortól, a Gimes Miklós édesanyja és Aliz útján került elő ez az adalék, hogy milyen sorrendben mentek az elítéltek a végrehajtásra. És akkor nem sokkal később kiderült, hogy SZÓ SINCS RÓLA, mert például Szilágyit már jóval-jóval a Nagy Imre-per előtt megölték — hát szóval ez sem igaz! De akkor MI igaz?! Lehet hogy SEMMI?! És így jöttek ezek a hírek egymás után. Előkerült valaki a Kisfogházból és hozta az újságot, hogy azon a napon, amit hivatalosan megneveztek, egyáltalán nem is történt semmi, szóval hogy nem. hogy semmiféle kénytelen vagyok így körüldadogni, mert még a mai napig sem tudom kimondani a szót, nem struccpolitika ez, csak hát valahogy OLYAN nagyon szörnyű — szóval hogy azon a napon véletlenül éppen nem volt semmilyen ítéletvégrehajtás. nem hogy az övék nem volt, de SEMMI — és ezt mint abszolút hiteles értesülést, mint személyes tudomását adta elő az illető - hát akkor mit kell itt elhinni?! Hiszen akkor tényleg lehet hogy nem igaz ez az egész rettenetes történet! Aztán, hát persze utána az évek, a sok-sok hosszú év -*-65 -
