Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
beszélő-engedélyre, meg levél-engedélyre is, azóta szóban is kértem, többször is, és még mindig semmi válasz — és erre azt felelte a tiszt, akihez a telefont kapcsolták, hogy Hát, beszélő, az most nem. Levél, az se biztos, egyelőre az sem. De CSOMAGOT adhat be. A jövő héten beadhat egy csomagot! Na hát akkoriban kezdődött a második tárgyalás-----Úgyhogy szerintem ők ezt már nagyon jól tudták. Hogy nekem már nem lesz se beszélőm, se levél-engedélyem. így volt. Én meg közben izgatottan készülődtem a csomaggal! J únius 17-e - reggel én készültem munkába, indultam volna a temetőbe — amikor csöngettek. Nyitottam az ajtót — és Zsuzsanna nővérem állt az ajtóban, a sógorommal. Mind a ketten olyan furcsán, olyan megrendült arccal, csak néztek----Valami BAJ van? — mondom. Hát MI BAJ VAN?? És ők nem szólnak semmit. De hát mondjátok már, az. Isten szerelmére! PAPÁVAL van valami baj?! — Nem. — MAMÁVAL van valami?! Csak csóválták a fejüket, hogy nem. — Hát akkor MÁRIÁVAL?! — a másik nővéremmel. És így végigkérdez.tem a családot — és akkor már kifogytam a családtagokból — és csak néztem őket-----Az uramat, aki a legnagyobb bajban volt, őt hagytam utoljára. Mintha eszembe sem jutott volna, hogy vele is lehet valami baj! Taxival szaladtak föl a Baross utcából a Marcibányi térre, rohantak, hogy még elcsípjenek indulás előtt, nehogy a munkahelyemen érjen, váratlanul, vagy az. úton valahol — és tényleg így is történhetett volna, mert a Fillér utcán szoktam lemenni a Moszkva térre az 59-es villamoshoz, az Ezredes utcai garázs mellett mentem el mindig, és a garázsban mindig hangosan szólt a rádió, ez volt a pontos időm, ha a híreket mondták már, akkor tudtam hogy sietnem kell, nehogy elkéssek - most is épp hallhattam volna a híreket-----Utána aztán-----Hát én nem is tudom-----A körzeti orvos nagyon rendes volt, szó nélkül kiírt, nem kellett bemennem dolgozni -----A másik nővérem, aki a keresztanyámmal lakott a Mária téren, ő vitt el magához, náluk voltam, nem maradtam egyedül-----Idegileg akkor teljesen készen voltam. Pedig én nem hittem el az egészet! Azt mondtam, hogy ez LEHETETLEN, mert ha igaz. lenne, akkor én ezt MEGÉREZTEM VOLNA! Hát másképp hogy lehet, hogy Palit kérdeztem utoljára?!- 63 -
