Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

Két beszélő, és két levél, amiket a börtönből kaptam —ennyi volt a házasságunk utolsó másfél éve, összesen ennyi érintkezésünk volt egymással.

Ez a két levél, amiket odabent írt az uram — ez elmondhatatlanul nagy kincs nekem. Nagyon-nagyon boldoggá tettek, mert arról szólnak, hogy tudja: hűséges társa vagyok most is, aki vállalja őt és mellette áll. Hát ezek a sorok adtak nekem erőt, hogy kitartsak a végsőkig. Hogy ő büszke rám, a feleségére — ez erőt adott nekem is, hogy én is mindig büszkeséggel gondoljak az uramra.

Ezeknek a leveleknek persze át kellett esni a börtönigazgatóság cenzúráján, úgyhogy sokmindent csak virágnyelven lehetett leírni bennük. Volt aztán néhány olyan mondat, amit csak hosszú éjszakák fejtörésével tudtam megfejteni. Ilyesmit ír például az egyikben, hogy „ha meglátod esténként az Északi Sarkcsillagot, jussak eszedbe.” Sokat töprengtem ennek a mondatnak a jelentésén — és akkor egyszer hirtelen megvilágosodtam: persze! hát ezzel azt is üzeni az uram, hogy a fogház északi oldalán van a zárkája, az ablakból a Sarkcsillagot látja! Mentem akkor, próbáltam volna keresni, hogy melyik lehet az az ablak — de hát persze nem lehetett úgysem odaférni a közelébe, meg különben is ANNYI ablak volt ott, az északi oldalon is------De dokumentumnak is nagyon fontosak ezek a levelek, mert azért ilyesféle rejtjelzéssel fontos információkat is át tudott csempészni Pali a cenzúrán. Valami olyasmit kérdezhettem az én levelemben, hogy „és idegileg hogy vagy?”, és ő erre válaszolt — ezt a részt kívülről tudom:

„Ami az idegeket illeti, voltam már nyugodtabb is, de idegesebb is. Amin semmiképp sem tudok változtatni — már a becsület fenntartása mellett —, azon nem rágódom. Miért csináljak magamnak rosszat?!”

Na hát erről van itt szó: LETT VOLNA lehetősége, még akkor is lett volna! Mert felkínálták neki is! De ő nem vette figyelembe ezt a lehetőséget, mert „a BECSÜLET fenntartása mellett” nem volt elfogadható. Maiéter Pál inkább a becsületet választotta, és inkább tiszta lelkiismerettel elfogadta a sorsát — EZ történt, és EZT üzente ő nekem ebben a levélben.

*

Volt még akkor egy kis epizód — de erre is csak úgy emlékszem, mint egy rossz álomra —, hogy Bencze doktor, a Gyorskocsi utca orvosa eljuttatott hozzám egy üzenetet, hogy találkozni szeretne velem —

én meg nem akartam találkozni vele! Megijedtem ettől az egésztől! Mert még régebben, amikor engem hallgattak ki a Gyorskocsi utcában, láttam egy párszor ott megvillanni ezt a Bencze doktort, és egyszer, ahogy várakoztam egy folyosón, átment a színen ez az ember, és egy injekciós tű volt a kezében — és én FRÁSZT kaptam! Ugye Mindszenty-per, Rajk-per, mit tudom én, volt az emberben egy ilyen sötét emlék, hogy beinjekciózták őket — Atya Úristen, mi ez, hát mit csinálnak itt?! Valami ilyesmi vár rám is?! Vagy egy nekem címzett fenyegetés ez a jelenet, hogy most ész nélkül- 59 -