Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
egy fél kiló kávéval több jutott, erről szólt az egész — nem akarok senkire rosszat mondani, de akkor ez nekem nagyon kellemetlen élmény volt, szinte megdöbbentett. Ott találkoztam a Kovács Istvánnéval is — őt ismertem, vele beszélgettem én is. És közben látom: a nyakában lóg egy jegygyűrű. De az ujján is van egy! — Te — mondom neki —, ez csak nem az. uradnak a jegygyűrűje? — De — azt mondja —, az. — De hát hogy tudtad ezt megkapni?? — Ó — azt mondja —, hát ő adta ide, amikor beszéltem vele! — Hogyan, hát te már kaptál beszélőt?! — PERSZE hogy kaptam! — azt mondja. És akkor én ettől valahogy — hát elfutott a méreg! Teljesen elöntött az elkeseredés! Hát ezek szerint itt már MINDENKI kapott beszélőt,csak én nem?! Indulatomban elhatároztam: én most addig innen nem tágítok, amíg nem adnak nekem beszélőt! Egy ügyeletes őr ült ott, egy katona, ahhoz rohantam oda, de magamból kikelve: — A parancsnokkal akarok beszélni! — Nem lehet! De igenis én most AZONNAL beszélni akarok a parancsnokkal! Na addig-addig, hogy fölszólt a portás telefonon. És olyan válasz jött föntről, hogy kísérjenek a parancsnokhoz. Furcsa véletlen volt ez is: ismertem a parancsnokot. Ott lakott közvetlenül mellettünk, Szalma, talán József? nem emlékszem már a keresztnevére, de legalábbis látásból ismertük egymást. És fogadott. És úgy tett, mintha ÁLMÁBAN sem képzelte volna, hogy Maiéter Pál még nem kapott beszélőt!- Beszélőt?? — azt mondja. — Miért, hát mikor volt utoljára beszélőn?? — Én — mondom még EGYSZER SEM voltam!- TÉÉNYleg?! NAHÁT! — szóval levágott egy ilyen megjátszott szörnyülködést. Hát akkor mondom - MIKOR kaphatok beszélőt? Azt mondja: — Most! Ez viszont szörnyű volt. Hogy csak így, hirtelen, teljesen készületlenül — Fölkísértek egy másik emeletre, ott még várnom kellett------Akkor megint följebb------Közben mindenütt ezek a rácsok, dróthálók, mindenhol géppisztolyos pufajkások állnak-----Akkor megálltunk egy ajtónál, ott is kétoldalt egy-egy géppisztolyos alak, belépünk — és ott van Pali. Ült egy fotelben.-56-
