Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
szóval ez egy TELJESEN SZABÁLYOS és KORREKT tárgyalás volt, normális hangnemben, és már ennyire csak a kivonulás részletkérdései körül folyt a vita! Amikoris nyílt az ajtó, és bejött egy csoport orosz katona. Egy csomó fegyveres, élükön egy tábornokkal — „egy háromcsillagos tábornokkal”, így mondta ez az úr — na ez lehetett Szeröv. És odament a tárgyalást vezető orosz tábornokhoz, és halkan mondott neki valamit. Mire az teljesen felháborodott! Hogy a magyaroknak ettől azonnal egy olyan érzésük támadt, hogy itt most valami egészen váratlan fordulat történt! A tárgyalást vezető tábornok nagyon felháborodott, felugrott az asztaltól és akart valamit mondani, de az újonnan jöttek kiterelték az ajtón a többi orosz tiszttel együtt, eltávolították onnan a teljes szovjet delegációt, és lezárták a kijáratot. És nekiestek a magyar küldöttség tagjainak, hogy megmotozzák őket, a katonatisztektől. Palitól meg a Kovács István vezérkari főnöktől elvegyék a fegyverüket - de hát az uramnál nem is volt oldalfegyver, mert soha nem viselte, hogy Kovácsnál volt-e, azt nem tudom. És kijelentették, hogy valamennyien le vannak tartóztatva. Pali persze tiltakozott — de hát szóra sem méltatták. És akkor egyenként kivitték őket a tárgyalóteremből. Aztán berakták mindet egy ponyvás teherautóba, az egész magyar társaságot, kivéve Palit és Erdei Ferencet. Úgyhogy az uramat már ott elszakították a többiektől, ettől kezdve nem is tudtak róla semmit. A teherautó a katonai repülőtérre vitte őket, ott a magyar delegációt átrakták egy repülőgépbe, és elvitték őket Ungvárra, Uzsgorodba. Egy ungvári börtönbe, ahol addigra már sok magyar volt. Ez az úr aki nekem mesélt, akkor még azt hitte hogy az uram is ott van valahol, hogy talán egy másik repülőgép őt is Ungvárra vitte — mert amikor egyszer a börtönudvaron sétáltatták őket, látta, hogy valaki cipősarokkal belekarcolt valamit a porba, és mintha azt írta volna oda hogy „MALÉTER” — ebből gondolta ő, hogy akkor talán Maiéter Pál is ott van valahol, csak nem engedik ki a zárkából a többiekhez. Elmesélte még, hogy oroszok hallgatták ki, jó sok menetben, de nem voltak vele barátságtalanok. Egy kis kerek asztalkánál ültek, még csipketerítő is volt az asztalon — szóval elég rendesen bántak vele. És hogy a kihallgatásokon azt forszírozták, hogy ugye egy előkészített, megtervezett akció volt a forradalom — tehát már ott elkezdték ezt. — És hiába magyaráztam nekik hogy nem így volt — azt mondja —.mert ha ez tényleg egy előkészített akciósorozat lett volna, akkor a Rádiót nem ÍGY foglalják el, hanem előre beszivárognak, meg akkor a lakihegyi adót, meg az összes stratégiai fontosságú pontot azonnal megszállják -Nem emlékszem már mindenre amit mesélt — a lényege ez volt. A lényege: hogy SENKI nem tudja hogy hol van az uram. Akkor már tényleg majdnem megzavarodtam. Hát most HOL lehet?! Tökölön? Ungváron? Moszkvában, Szibériában? Budapesten? Közben- 48 -
