Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

javában keringtek már a rémhírek is, hogy a hegyekben van, felkelőkkel — lehetséges volna??

Én már valamikor decemberben bementem a munkahelyemre, hogy mégis, beszéljek valakivel, lekössem egy kicsit magam, meg különben is: hát ez a dolgom, kötelességem — bementem dolgozni. És már az első napokban, az igazgatónk: hogy van egy üzenete számomra, menjek a szobájába.

Végtelenül aranyos ember volt a főnök, egy nagyszerű, tiszta ember, mindenki szerette, régi mezőgazdasági szakember, az Intézet mellett a Földművelésügyi Minisztériumban is dolgozott mint kísérletügyi főigazgató — ő hozta nekem a hírt, hogy Erdei Ferencet kiengedték. És hogy azt üzeni nekem az Erdei, hogy őt az urammal együtt hozták be Tökölről Pestre, egyazon kocsiban szállították át őket, és ők útközben megállapodtak, hogy amelyikük előbb szabadul, az értesíti a másiknak a feleségét — hát ő most így értesít engem.

Édesapám éppen Pesten volt, feljött valamiért Pécsről — ő jól ismerte Erdeit még a Parasztpárt vezetőségéből. Úgyhogy akkor apámmal elmentem Erdeiékhez.

És akkor elmondta Erdei is a történetet, a tököli tárgyalást, meg a letartóztatásukat —

és nagyjából úgy mondta el, ahogy az az úr — hát én már akkor kontrollálni tudtam Erdeit, de tényleg lényegében azonos formában adtaelőő is. Néhány részletet még aprólékosabban is mesélt mint a másik — például tőle tudtam meg, hogy ez az egész magyar kormánydelegáció főként műszaki szakemberekből állt. akik a MÁV-tól, a Postától, meg egyéb ilyen helyekről jöttek, mert hát a lényeges kérdésekben már a délutáni parlamenti tárgyaláson megállapodtak, most már tényleg csak az orosz csapatok kivonásának a technikai részletkérdései voltak hátra —

emlékszem hogy én erre még meg is kérdeztem, hogy hát egyáltalán miért kellett ehhez egy honvédelmi miniszter! És akkor Erdei megmagyarázta, hogy azért, mert az uram vezette a magyar delegációt már a délutáni tárgyaláson is, és utána sem hívták vissza, hogy a folyamatosság meglegyen, és hogy valaki tényleg a kormányt képviselje ebben a vegyes testületben.

Rendes volt tőle, hogy ilyen részletesen beszámolt — csak valahogy olyan furcsa emlék nekem mégis ez a december végi találkozás Erdeivel. Erdei SÉRTŐDÖTTSÉGE volt nagyon fura — ez direkt nevetséges volt. Ugye őt a forradalom alatt megbélyegezték mint kollaboránst, kitették a Parasztpártból, nem vették be a kormányba, mindenhonnan kirakták, épp csak ebben a küldöttségben maradt bent valahogy — nyilvánvalóan ennek köszönhette, hogy a haja szála sem görbült aztán, hogy december végén már otthon volt. És ennek ellenére: minden mozdulata arról szólt, hogy meg van sértve — komikus volt! De mindegy, nekem tényleg nem ez volt a lényeges akkor------ 49 -