Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

CSÁSZÁR LÁSZLÓ

Haralambus Disznóföldön

IV. Varacsk idejében történt.

A határvidéken, egy kőhajításnyira a síindisznók előretolt helyőrségétől, őrjáratban csörtető varacskos disznók három foglyot ejtettek. Pengeéles agyaraikról lehúzták a védőkupakot, és megkettőzött éberséggel a Nagy Király elé, a királyi kutricába vonszolták őket.

Három rúgkapáló csecsemő volt, a Haralambus ikrek.

IV. Varacsk megszemlélte az apróságokat, és kettéroppantotta a szájában tartott makkot. Megpecsételődött a három határsértő sorsa! ,,A Nagy Muraközi áldozati vályújában csörgedezzen a vérük!” — röfögte.

Megszokott medrében folyt a szertartás és az áldozatok vére. Ám amikor az áldozatot bemutató ecsetfülű disznók a harmadik, mélyen alvó csecsemőhöz léptek, kitört a vihar. Felhőszakadás zúdult a vérszagra és a várható lakomára összesereglett disznókra, és amikor egy közeli ólba csapott a villám, kitört a pánik. A félelem tövise fúródott a visítva fetrengő tömegbe.

Ám az ecsetfülű disznók nem azért viselték megtisztelő hivatalukat, hogy az efféle jeleket könnyűszerrel meg ne fejtsék.

Ünnepélyes külsőségek között, tiszteletteljes nyihogások után kinyilatkoztatták a Nagy Muraközi parancsát, aki fogai összekoccantásával ekképp nyilatkozott meg:,,Megüti a dobroc, ki agyarát eme kisdedre emeli! Rút dolog alvó élőlényt feláldozni és felfalni! Majd ha bársonyos bőrén kiserken a serke, megehetitek! Kiadósabb lesz! — hangzott a szabad fordítás.

így menekedett meg a harmadik, immáron egyetlen Haralambus a halálos veszedelemből. Ám ő mit sem sejtve hortyogott tovább. A megnyugodott falka az eljövendő pompás lakomára gondolva, megérdemelt pihenőjére vonult vissza.

*

Szeszélyes volt az időjárás akkoriban Disznóföldön, sűrűn csapkodott a villám.

Változtak az idők is. Más szelek fújtak.

A Nagy Muraközi szinkrontolmácsolt parancsainak értelmében fokrólfokra változott a lassan és egyre hortyogva cseperedő csemete státusa is.

1. Parancs: „Lakájos kutricát emeljetek föléje, hogy bőre ne kérgesedjen meg a változékony időben, és harci agyaratok könnyebben hatoljon húsába!”-39-