Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-02-01 / 21. szám

2. Parancs: „Kutricája mellé túrjatok dagonyát, és időnként hempergessétek bele, hogy kényes szaglásotok ne tiltakozzon elviselhetetlen bűzét érezve!”

3. Parancs: „Ékesítsétek fel! Öltöztessétek sertebundába, fejére ormányszerüen megnyúlt orrot, háromszögletű, szőrös fület, félelmetes agyarakat,. farára bojtos farkat illesszetek! Ormánykorongját ápoljátok, seriéit kefélgessétek, és pengeéles agyarát élezzétek naponta! így pompás ízlésetek nem irtózik majd eme randaság láttán!”

4. Parancs: „Választékosán és bőségesen tápláljátok! Tömjétek bendőjébe a legfinomabb falatokat! Etessétek vakonddal, földigilisztával, makkal, gombával, fiatal pocokkal! Legféltettebb csemegéteket, a hadifoglyokból készített sündisznópecsenyét se sajnáljátok tőle! így lesz omlós és tápláló húsa!”

És a parancsok meghallgatásra találtak. Szellemükben sürögtek-forogtak a disznók, a még mindig alvó és serdülő Haralambus körül.

*

Egyszer beköszöntött az ősz, a párosodás ideje. Eközben IV. Varacsk világszép leánya, Cucuna királykisasszony süldőkorba lépett. Első görgősének az ideje elérkezett. Izgatottan várta a falka a párválasztást.

Ám ekkor kínos malőr történt. A hordóderekú Cucuna a hortyogó Haralambusra vetett szemet. Naphosszat tükre előtt billegett, nyugtalanul járt-kelt, étvágytalan lett, sajátosan röfögött, és rohamosan fogyott. Mindig csak Haralambuson akart lovagolni. Még aranygyűrűjét is lovagja lábujjára húzta. Nem fért a bőrébe.

Mit tehetett szegény IV. Varacsk király, ki megözvegyülvén leánya szeszélyeinek volt a rabja. Megtanácskozta a dolgot tanácsadóival, az ecsetfülű disznókkal.

És a következő vihar után az ecsetfülűek lefordították a 6. Parancsot: „Én, a Nagy Muraközi, kiválasztottam Nagy Királyotok, IV. Varacsk eljövendő méltó utódját! Az Idegen Hortyogót találtam rá érdemesnek, vezesse közös dagonyába csodaszép királykisasszonyotokat, Cucunát, s majdan ő lépjen Nagy Királyotok örökébe! így akarom!”

Lázasan készülődött a falka a fényes mennyegzőre. A környéken mindenütt felharsant a hortyogás. Díszbe öltözött süldők gyakorolták köszöntőjüket.

Cucuna is készült. Izgatottságtól sápadt arcát fátyol keretezte. Megigazította háromszögletű fülein a koszorút.

Megkezdődhetett az ezerédes esküvő. Cucuna ellibegett a lakomára önmagukat sütő disznók között, és szűzi szeméremmel belépett a Haralambus fölé épített kutricába.

S Haralambus halhatatlan hortyogása elvegyült a királyi nászt köszöntő falkáéban.-40-