Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-02-01 / 21. szám
a szerelők 15 kése egymásba merül lágyan és az intellektuális avantgárdok okos csuklógyakorlatokba kezdenek I míg a népies kassá kist a kalapjába harap az október megszállott utcák dideregnek a naplementében ]) kinyílnak az ablakok s mögöttük is gyertyák égnek fényüknél japán legyezők hajladoznak siratnak Mielőtt a sorompókat lecsuknák ki kell bontani ruhájukból a tüzelő asszonyokat lihegő csecsükre rá kell borulni arccal a döntés most sem fog nehezünkre esni ilyen alternatívához már az ödipusz-komplexus tárgyalásánál állást foglaltunk ezt mondjuk nekik és beléjük furakszunk keményen és reszketünk bennük mert valaki szüntelen néz minket a zsebe tele van hideg kályhákkal és az elveszett mandolinok reggelre mind kikelnek érted szeretkezem ha nem veted a kakasok viaszosvászon sakktáblákba tekerik a hajnalt látom látom hónuk alatt a hold felé úszó oroszlánt és félreállok mert mocskolódva jönnek az új honfoglalók ! a Naptól nem szégyen grammatikát tanulni uraim ! és ha a szamár nem áll meg a kígyó tekintetében felnövekszik a véres és ordító zongora liszt ferenc játszik rajta és eduard sevardnadze lapoz idöjáték fiatal férfi: franci — öreg férfi halassi hosszasan nézik a madarakat irigykednek nekik lassabban esik apa: nem fáj a múló idő Halottak Napján egy halottról kezdtem ezt írni krizantémos halottról ködös szerelmetekről nehéz halottatokról halottaknapi halottaim de bezavar a függönyön megtelepedett lovasszobor — a hirdetőoszlopokra ragasztott zöldeskék embergyomrok — a kutyák akik a konferenciaasztal körül kergetőznek mit keresnek-------------itt--------------ilyenkor------— na nem Ina ne lábammal kitámasztóm a tengerre nyíló ajtókat és mosolytalanul bámulom a kupola ékszerét hogyan sodorja magával a semmibe az áradás 1986. november- 38 -
