Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

bizonyos akcióival, képviselőik egyes megnyilatkozásaival szemben a sajtó nyilvánosságát felhasználva lépjünk fel, a Népszabadság, az Új Tükör, az Élet és Irodalom és a Magyar Nemzet ilyen irányú próbálkozásának tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a közvéleményben ellentmondásos hatást vált ki minden olyan vita, amely nem ismert nézetekkel, nem hozzáférhető írásokkal szemben folyik.

Abból a törekvésből kiindulva, hogy ne „értékeljük fel” az ellenzéket, vagyis, hogy ne mi csináljunk „reklámot” bizonyos akcióknak, s ne mi terjesszünk bizonyos nézeteket, az a gyakorlat alakult ki, hogy csak a párttagság egy része, a pártapparátusban, valamint a tudományos-kulturális élet intézményeiben és a sajtó, tömegkommunikáció területén dolgozó kommunisták, az intézmények, szerkesztőségek vezetői kaptak szóbeli tájékoztatást az ellenzéki csoportok jelentősebb visszhangot kiváltó akcióiról. Ez az információs gyakorlat nem számolt azzal, hogy az ellenséges rádióállomások az ellenzéki akcióknak és kiadványoknak széleskörű publicitást biztosítanak. Ennek következtében a párttagság nagyobb része — amely lényegében semmilyen tájékoztatást nem kapott az ellenzéki tevékenységről — az ellenséges rádióadásokból vagy szóbeszédekből szerez tudomást az egyes ellenzéki akciókról. A politikánkat támogató közvélemény nem rendelkezik hiteles információkkal az ellenzéki-ellenséges csoportok tevékenységéről, annak méreteiről és társadalmi veszélyességéről sem; nem világosak a számára az ellenzéki-ellenséges tevékenység „kritériumai”; az ellenzéki-ellenséges tevékenység egészének és az egyes akcióknak a „kezelése”, ezért az ezekkel kapcsolatos politikai megfontolások eseti jellegűnek tűnnek a számára.

4. Az, hogy az ellenzéki-ellenséges csoportok tevékenységéről, és az ellenük foganatosított intézkedésekről az esetek többségében a hazai nyilvánosság nem kapott tájékoztatást, külföldre irányuló propagandánkat is korlátozta. Ennek következtében az ellenzéki akciókról és az ezzel kapcsolatos politikai és hatósági intézkedésekről szóló híradást és az események kommentálását is átengedtük az ellenséges hírforrásoknak.

Nem kaptak megfelelő tájékoztatást az ellenzéki tevékenységről és ezzel kapcsolatos álláspontunkról a tőkés országokban dolgozó külképviseleteink sem. Emiatt nem volt módjuk, hogy az egyes tőkés országok mértékadó politikai köreit és sajtóját időben és hitelesen informálják.

5. Az ellenzéki-ellenséges tevékenységgel szembeni következetesebb és egyértelműbb fellépést nehezítette, hogy e csoportok tevékenységének és nézeteinek a megítélésében az elmúlt években a párton belül nem volt és ma sincs meg a szükséges eszmei-politikai egység. Az ellenzéki csoportok képviselőinek nézetei időnként a párton belüli vitákban is felbukkannak; egyes párttagok — számuk nem nagy — szerepet vállalnak ellenzéki akciókban és megmozdulásokban; kapcsolatot tartanak az ellenzéki csoportok prominens képviselőivel.

Nem egységes a különböző ellenzéki csoportok veszélyességének megítélése sem: vannak, akik csak a polgári radikális csoportosuláshoz tartozókat tekintik „ellenzéknek”, s úgy ítélik meg, hogy az ún. nemzeti radikális csoportosulás lényegében ma is a szocializmus platformján áll; mások a polgári radikálisoknak a „gazdasági reformok” és a „demokratizálás” iránti elkötelezettsége miatt elnézőbbek ezzel a csoporttal szemben, és „gazdaságellenes”, a társadalmi reformok iránti közömbös beállítottságuk, valamint nacionalizmusuk miatt a nemzeti radikális irányzathoz tartozókat tartják veszélyesebbnek. Véleménykü- 115 -