Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

mérete és társadalmi veszélyessége nem tett szükségessé, másrészt bizonyos eszközök igénybevételét korlátozta, illetve egyes intézkedések időzítését befolyásolta a nemzetközi helyzet, valamint az a feltételezés, hogy erőteljesebb korlátozó intézkedésekre egyes tőkés körök gazdasági helyzetünket kedvezőtlenül érintő módon reagálhatnak.

Összességében az ellenzéki tevékenység hatósági korlátozására irányuló tevékenység megfelelő volt az ellenzéki akciók felderítésében és bomlasztásában, de nem volt elég hatásos az illegális irodalom egyre nagyobb méretű előállítása megakadályozásához. Esetenként ugyan sikerült csapást mérni a szamizdat előállító és terjesztő hálózatra, de az elkobzott technikát előbb-utóbb pótolni tudták s bár egyre mélyebb konspirációra kényszerültek, végső soron a terjesztési láncot is helyre tudták állítani.

Nem volt elég következetes az ellenzéki-ellenséges csoportok tevékenységének visszaszorításában a törvényesség követelményeinek érvényesítése. Annak ellenére, hogy az illegális kiadványok számos írása kimerítette az izgatás és a közösség megsértése bűntettét, és hogy az illegális folyóiratok több szigorúan bizalmas és szigorúan titkos minősítésű dokumentumot publikáltak, a szamizdatok előállítói és terjesztői ellen az elmúlt években csak sajtórendészeti vétség, illetve kontárkodás címén indult eljárás. Az eljárások általában pénzbüntetéssel, egy-két esetben ügyészi figyelmeztetéssel zárultak. Ezek a büntetések nem voltak eléggé elriasztóak. A törvényesség betartása terén kialakult gyakorlat elősegítette, hogy elmosódjanak a legális és illegális tevékenység közötti határok. Az ellenzéki tevékenységgel kapcsolatos „tűrőképesség” határai más vonatkozásokban is tágultak. Az utóbbi években — eseti politikai megfontolások alapján — az ellenzéki-ellenséges csoportokhoz tartozó személyek közül többen kiutazási engedélyt kaptak nyugateurópai, illetve Egyesült Államok-beli utazáshoz. A kiutazások engedélyezésénél az a szempont játszott szerepet, hogy gyakori távollétük hozzájárulhat az ellenzéki-ellenséges tevékenység bizonyos fokú szétzilálódásához. A kiutazások engedélyezése azonban több esetben a fennálló útlevélrendelkezések figyelmen kívül hagyását tette szükségessé, mivel a jogszabály értelmében az állampolgárok évente csak egyszer jogosultak látogató útlevél igénybevételére.

A „tűréshatároknak,, ez a tágabb értelmezése és a törvényesség betartása terén követett gyakorlatunk a párttagságés az állami vezetők bizonyos köreiben zavart okozott. A pártközvélemény egy része az illegális kiadványok terjesztéséből arra következtetett, hogy lényegében „toleráltuk” a szamizdatot. A párthoz közelálló értelmiségi körök egy része úgy gondolja, hogy elsősorban nemzetközi gazdasági érdekeink miatt nem lépünk fel határozottabban és egyértelműbben azokkal szemben, akik szerepet vállalnak az ellenzéki csoportok által szervezett akciókban. Ez a helyzet azért problematikus, mert bizonyos értelemben lefegyverzi saját bázisunk egy részét is, amely az ellenzék egyértelműbb kezelése esetén kész lenne politikailag fellépni az ellenzéki megnyilvánulásokkal szemben.

3. Az ellenzéki-ellenséges tevékenység megítélésében és az ezzel kapcsolatos politikai feladatok végrehajtásában bizonytalanság tapasztalható. Ez részben politikai és tájékoztató munkánk kialakított módszereivel függ össze. Az ellenzék „kezelése” az elmúlt években általában a nyilvánosság kizárásával történt. Az ellenzéki tevékenységgel kapcsolatos tájékoztatást koordináló szervek azzal a dilemmával küzdenek, hogy milyen kört, mikor és milyen mélységig informáljanak. Az elmúlt években történtek kísérletek arra, hogy az ellenzéki csoportok-114-