Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-06-01 / 22. szám
1. A polgári radikális csoportosulás szervezett, féllegális ésillegális tevékenységet folytat. Elutasítja a létező szocializmus valamennyi formáját, az ún. „szovjet típusú társadalmakat” és az egypártrendszert, és ennek alternatívájaként valamiféle „pluralista demokrácia” kialakítását tekinti stratégiai célnak. Képviselői taktikailag abból indulnak ki, hogy a tartósnak ígérkező gazdasági nehézségek előbb-utóbb Magyarországon is elégedetlenséget válthatnak ki, ami megnyithatja az utat ahhoz, hogy nyíltan színre lépjenek. Legfontosabb feladatként az erre való felkészülést, mindenek előtt az ún. „második nyilvánosságnak” a megteremtését és folyamatos működtetését, valamint a „demokratikus ellenzék” programjának kidolgozását jelölték meg. A polgári radikális csoportosulásnak van egy mérsékeltebb és egy agresszívebb konfrontációra törekvő szárnya, a köztük lévő különbségek azonban főleg nem a politikai célokban, hanem módszereikben jelentkeznek. A polgári radikális csoport legfőbb törekvése az elmúlt években az volt, hogy önálló politikai mozgalommá szerveződjön, és kialakítsa politikai tevékenységének szervezeti kereteit. Többször is megpróbálkoztak a „repülő egyetem” és a SZETA (Szegényeket Támogató Alap) tevékenységének felújításával, de az e törekvéseikkel szembeni politikai fellépés és a hatósági korlátozó intézkedések eredményeként ma már egyik sem működik. Ugyanakkor 1982 óta jelentős mértékben sikerült kibővíteniük a „második nyilvánosság” csatornáit: több illegális kiadót, párhuzamos terjesztőhálózatot működtetnek, illegális folyóiratokat adnak ki. Az illegális kiadványok írásait az ellenséges rádióállomások rendszeresen ismertetik. Az illegális kiadványokban az utóbbi időben erőteljes jobbratolódás, mind élesebb szovjet- és kommunistaellenesség figyelhető meg. Szocialistaellenes platformról bírálják a szocialista országok politikáját, belső viszonyait. Nyíltan szembehelyezkednek a Magyar Népköztársaság szövetségi elkötelezettségével is. A szocializmus elleni támadásokra használják fel a szomszédos országokban élő magyarság helyzetét és általában a nemzetiségi kérdést. A magyar társadalom 1956 óta megtett útjának, mai helyzetének és jövő perspektíváinak a legújabb illegális kiadványokból kirajzolódó képére a párt politikájának mindenoldalú támadása, a gazdasági nehézségek és ezek nyomán kialakult társadalmi feszültségek előtérbe állítása és felnagyítása, az ország „válsághelyzetének”, ennek megoldásával kapcsolatban pedig a párt és állami vezetés alkalmatlanságának hangoztatása jellemző. Az illegális kiadványok az elmúlt időszakban, de főleg a XIII. kongresszus óta nagy teret szentelnek a párton belüli „csoportok”, „erőviszonyok” „elemzésének”. A polgári radikális csoportosulás törekvéseiben központi szerepet tölt be a Magyar Népköztársaság politikai rendszerének, eredményeinek, nemzetközi hitelének lejáratása. Saját cselekvési lehetőségeiket azzal magyarázzák, hogy a „rendszernek" a nyugati hitelek miatt „folyamatosan bizonygatnia kell liberális arculatát”, ezért megtűri működésüket. A polgári radikális csoportosulásnak azok a kísérletei, hogy kapcsolatot teremtsen a munkásosztállyal, eredménytelennek bizonyultak. Nem jártak számottevő eredménnyel értelmiségi bázisuk szélesítésére tett lépéseik sem. Egyetlenjelentősebb értelmiségi csoportot sem sikerült megnyerniük a maguk számára, sikerült viszont kiterjeszteni befolyásukat a „Duna Kör” elnevezésű illegális csoportra. A polgári radikális csoport „kemény magja” ma is néhány tucat emberből áll, és közvetlen befolyásuk változatlanul néhány száz főre — a humán és társadalom- 110 -
