Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

tudományi értelmiség és a nagy budapesti egyetemek hallgatóságának meghatározott köreire — terjed ki.

2. A nacionalista vagy nemzeti radikális irányzat voltaképpen laza írói csoportosulás, amelynek sajátos arculatát nem politikai programja adja meg — ilyennel valójában nem is rendelkezik —, hanem az, hogy a csoporthoz tartozók a határon túl élő magyarság sorsát minden más kérdés elé helyezik. Körvonalazatlan politikai helyzetértékelésük szerint az elmúlt évtizedek társadalmi változásai és az egyoldalúan „gazdaságcentrikus” politika a nemzeti, valamint a hagyományos erkölcsi értékek leépülését eredményezték; az 1956 óta folytatott politika a magyar társadalom erkölcsi széthullásához vezetett. A kormányzatot mindenekelőtt az ún. nemzeti sorskérdések elhanyagolása miatt marasztalják el; a határon túl élő magyarság helyzetében bekövetkezett rosszabbodás kapcsán pedig „bűnös nemtörődömséggel” vádolják a párt és a kormány politikáját. A szocializmus eszmerendszerét nem utasítják el egyértelműen, de a Magyarországon kialakult szocialista viszonyokat és intézményeket úgy állítják be, mint a nemzetre kívülről ráerőszakolt, tőle idegen rendszert.

A nemzeti radikális irányzat a polgári radikális csoporttal közösen megvalósított akciókon kívül szervezett politikai tevékenységet nem folytat, szervezeti keretekkel nem rendelkezik, sőt eddig a polgári radikálisok „szervezeteitől” valamint illegális kiadási és terjesztési tevékenységétől is távol tartotta magát. Nézeteik terjesztéséhez elsősorban a vidéki művelődési intézményeket, a vidéki folyóiratok egy részét és a népfőiskolái mozgalmat igyekeztek felhasználni. Befolyásuk elsősorban a Magyar írók Szövetségében ésa József Attila Körben erős, de kiterjed a tudományegyetemek bölcsészkaraira, a vidéki irodalmi folyóiratok szerkesztőségeire és azok köré tömörülő értelmiségi csoportokra, a pedagógusok — főleg az irodalom- és történelemtanárok — és a vidéki művelődési házakban dolgozó népművelők egy részére is. A nemzeti radikális irányzat potenciális bázisa — a nemzeti kérdés iránti felfokozott érdeklődés miatt —jóval nagyobb, mint a polgári radikális csoportosulásé, azonban jelentős értelmiségi csoportokat ők sem tudtak megnyerni akcióikhoz.

3. A két irányzat között 1982 óta intenzívebbé és koordináltabbá vált az együttműködés. A két irányzat vezetői 1982-ben „Tizek” néven közös konzultációs fórumot hoztak létre, és ettől kezdve szinte valamennyi politikai akciójukat (aláírásgyűjtések, tiltakozások, stb.) egymással koordinálva szervezték meg. Mindkét irányzat támogatta és támogatja a Duna Kör tevékenységét, és beépültek annak vezetésébe is.

A „Tizek Tanácsán” Donáth Ferenc részéről vetődött fel az a gondolat is, hogy — az 1943-as szárszói konferencia mintájára — „értelmiségi találkozót kell öszszehívni az ország helyzetének és az értelmiség feladatainak megvitatására. Az 1985 júniusában Monoron megrendezett találkozón részt vett a két irányzat teljes „vezérkara”, a humán és a társadalomtudományi értelmiség több ismert képviselője (köztük három párttag), valamint a „környezetvédők” és az ún. „reformközgazdászok” képviselői is.

A találkozó célját szervezői abban jelölték meg, hogy kiutat keressenek a magyar társadalom „egyre mélyülő válságából”, amelyet szerintük az idézett elő, hogy a vezetés — úgymond — elmulasztotta az alkalmat egy következetesen demokratikus és a nemzeti kívánalmakat kielégítő program meghirdedetésére. Közös cselekvési program kimunkálásáig azonban a monori tanácskozás sem- 111 -