Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-06-01 / 22. szám
KASUK PÉTER Mi van a hegy mögött? — Bencze Tibor képeiről — A MEGBÉNÍTÓ MESSZESÉG Elmentünk világot látni és mit látnak szemeink? Önmagunkat. Ott is mi vagyunk: amikor a „lesz ami lesz” vakrémülete eloszlott arra ébredtünk, hogy a hamuba sült pogácsába bele van gyúrva létünknek teste és vére is. Hogyan hat a külföld a művészre? A bevett művészettörténelem valami „szezám tárulj” kinyilatkoztatásról beszél: új összehasonlítási lehetőségek, visszapillantás, kiforrás, az új irányzatoknak az otthoni viszonyokra való alkalmazása... A művész teljes lényének szempontjából ezek vagy banális leegyszerűsítések, vagy az előre megfontolt szempontok utólagos beigazolása. A külföld teljes létünkre hat s legalapvetőbb biztonságérzésünket ingatja meg: az idegenül ejtett szó egyetlen szótagja elárul és kirekeszt bennünket. Ruházatunk és hajviseletünk kiközösít bennünket még a személytelen tömegből is. Az alkalmazkodások túlkapásai s a visszaesések és belefeledkezések sarkalatai között ténfergünk. Az emigrációs lelkűiét keresztmetszete a különböző irányba sodródott s az alkalmazkodás külön fokain megrekedt egyéniségek életének hevenyében összetákolt átlaga. Még nem is tömegember, egyszerűen senkik leszünk. A külföld lényünk megsemmisülését idézi elő, tehát nem ad hanem követel. Nem az új látnivalók ragadnak el bennünket, hanem lényünk villámsújtotta szentélyének alapzatai mutatkoznak meg előttünk. Végső megsemmisülés és újbóli talpraállás. Végső fokon a lélek magárautaltságáról van szó és a lélek erejéről nem pedig a külföld varázsütéséről. Nem az új látnivalók, hanem önmagunkba való belátás: aki belátja, hogy a helyváltoztatás belső lényünk és hajlamunk sugallata és nem a kitaszítás, vagy az otthoni álmok képzelt lehetőségeinek megvalósítása, egyedül az képes fölülemelkedni. A helyváltoztatás az ismeretlenhez való vonzódás legelemibb megnyilvánulása, csillagokra való felnézés és az örökké nyugtalan pálya ősképe: a végső őszinteség pillanatában lelkünk legmélyére tapintunk. Azokat az értékeket menthetjük csak át amelyek megállják a helyüket mint Münchenben mint New York utcáin, valamint a vajdasági kisvárosok álmos hivatalaiban. Nem új értékekről van szó, hanem a régi értékek éltető erejéről. Egy nagyobb érvényű graving -
