Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)
1987-06-01 / 22. szám
ezt a fertelmes szokását abbahagyja; 7./ nyugatiságát, irodalmi értékét azzal bizonyítja a világ magyarsága előtt, hogy a párizsi Magyar Műhely vonzáskörében zsonglőrködik, mint mindnyájunk kedvenc madara, a parázzrabillegető. Hét nagy erény, hét nagy tornamutatvány. Jó még a nyugati magyar író vagy költő, ha már meghalt — főleg ha nekik halt meg — vagy ha életműve olyan nagymértékű és „népszerű”, mint Márai Sándoré, akit azért nagy és jelentős, de veszélyes és megbízhatatlan íróként kell számon tartani. Szabolcsi Miklós, a hazai párttag-akadémikus mellett ezt a kötetet a brit állampolgár, az 1956-os disszidens Czigány Lóránt is „lektorálta”, ha hihetünk a belső címlapnak. Czigány, aki hosszú angolnyelvű magyar irodalomtörténetet publikált nem régen, igen jól ismeri a nyugati magyar irodalmi berkeket, akár Londonból, akár Berkeleyből nézvést. Legnagyobb megdöbbenésünkre alig igyekezett helyrebillenteni a kötet nagyobb torzításait, vagy aránytalanságait. Czigánynak ezek szerint vagy nincs önálló véleménye, vagy teljesen képtelen azt még kisebb vonatkozásokban is érvényre juttatni, mely esetben neve szimplán csak áruvédjegy, mint bármely más (nyugati) mosóporé — (József Attila jóindulatú megbocsájtását remélve). Hadd említsem meg befejezésként, hogy sok, nagyon sok munka vár még a magyarországi irodalomtörténet szakembereire, ha „a nyugati magyar irodalmat” méltó terjedelemben, méltó idézetekkel, és kevésbé tendenciózus „sznob-szocialista” kontraszelekcióval akarják bemutatni és méltatni. Ha választanom kellene a jelenlegi, vásári görbetükör és teljes elhallgatásunk között, nyilvánvaló okokból választanám a vásári görbetükröt, de ez a kényszerhelyzet nem vakíthat soha el addig, hogy homorúnak lássam a domborút, és nyílegyenesnek az olyan tükröt, mely hol homorú, hol meg domború kidudorodásaival törpéket normális felnőttekké mintáz és fordítva, míg egyeseket egyszerűen kivág a lencse látósugarából. A jobb sorsra érdemes Csokits János soraival búcsúzom: ,,Ide értünk... A hatalom henceghet, hogy el tud szállni, olyan világot teremtsen, hogy ne kelljen emigrálni. ”-98 -
