Szivárvány, 1987 (8. évfolyam, 21-22. szám)

1987-06-01 / 22. szám

VII. A ,.harmadik nemzedék" Tanítómesterétől az ..avantgarde-os ’’ 56-osokig

Olyan ennek a könyvnek sok része, mint egy elkövetkező könyv, egy igazi irodalomtörténet slágvortokban, hevenyészve összeállított szinopszisa. Az ítéletek csapraverhetően, előregyártott szólamokban dőlnek, szinte gombnyomásra, „...költészete az avantgarde vonzásában indult, a technika korának emberi világát és közérzetét kívánta kifejezni...” olvashatjuk Major Zaláról a 180. oldalon. A beszajkózott skatulyakritika odaragasztható mondatocskái ezek. Mint sok máshelyütt, itt is a könyv elsőszámú értéke, hogy van; s ebben a ,,van”-ban megvannak a főbb címek a főbb évszámokkal. Elkapkodott hézagpótlás; nem volt idő és pouvoir a többire.

De vigyázat, éles kanyar jön; Határ Győző életműve oly tiszteletet parancsoló, hogy itt meg kell állni, és valóban írni kell nem csak felsorolni. Határra 14 oldal jut: véleményem szerint 100 sem volna elegendő. Évszámait és címeit akkurátusán közlik, de igazi mondanivalójával nem tudnak mit kezdeni. Nyelvújító zsenit és különcködő csodabogarat látnak benne, keresik, kihez lehetne rokonítani nyugaton, de kérdésükre nem lelnek választ. A Határ-probléma előttem is rejtelmes volt mindig, amíg rá nem jöttem 1985-ben, hogy ő a magyar James Joyce. Joyce-ot nem lehet megérteni Gianhattista Vico nélkül, mint ahogy Határ Győzőt sem lehet megérteni Madách Imre és Goethe nélkül. Mint ahogy Joyce is a zene felé akarta vinni az irodalmat, legfőképp a Finnegan’s Wake racionális retorikával fel nem fogható szerkezetében és mondataiban, úgy Határ is különféle ráció-hessegető munkáiban egy olyan nyelv megteremtésén fáradozik, mely új emberi társadalmat szándékszik szimfóniává kiépíteni. A társadalom úgy viszonylik a nyelvhez, mint az antitársadalom az antinyelvhez. Ez a brit nyelvészeti iskola (főalakja a Firthiánus Michael A. K. Halliday) egyik klasszikus alaptétele. Határ, mint a párizsi önszáműzetésben élő James Joyce a két világháború között, túl akar lépni a lehetséges társadalmi formák meglevő lehetséges dialektusokkal való kipellengérezésén, s így alapvetőn új nyelv teremtésével, mintegy fordított mágiával, új emberi alapnyelvet akar kreálni. Ez a Finnegan’s Wake titka, s ennek a gondolkodásmódnak a sodrába került Szentkuthy Miklós és Határ Győző is. A Joyce-i hatás egyiknél sem kell, hogy feltétlenül tudatos legyen. Madách olvasta Goethét is, Vicot is; Joyce könyvtárában megvolt az Ember tragédiája olasz fordítása és Vico Scienza nuova-ja. Joyce is Határ is, a „káosz írója”. Mi a káosz? A káosz az emberi fejlődésciklusok negyedik fejezete. Vico szerint az első kor az ISTENI KOR. ezt követi a HÉROSZOK KORA, ez után jön az. EMBERI KOR, majd negyediknek a KÁOSZ. Az isteni kor az ó-indiaiak aranykora, a héroszok kora az ezüstkor, az- 93 -